Kövy Zsolt - Szabó György - S. dr. Lackovits Emőke: A Pápai Református Gyűjtemény (Pápa, 1987)
Kövy Zsolt: A Pápai Református Gyűjtemény
Pápa és a kollégium kapcsolatát példázza az a tény is, hogy a legviharosabb, s a teljes elsüllyedés veszélyével fenyegető korszakban olyan patrónusa volt Kenessey István birtokos nemes, a pápai református egyház vezető emberének, s 1735-től a dunántúli református egyházkerület főgondnokának személyében, aki 1718- tól (amikor is először hoztak eltiltó végzést a pápai református egyház szabad vallásgyakorlatára, s a református kollégium működésére vonatkozóan), pozsonyi és bécsi kapcsolatai révén meg tudta tartani — még évtizedeken keresztül — Pápának a kollégiumot. A már megemlegetett kitiltás 1752-ben mégis bekövetkezett, de csak Kenesseynek 1750-ben bekövetkezett halála után. Kenessey reményeket tápláló szelleme mégis tovább élt, feleségével, Szondy Zsuzsánnával közös, 1752. évi végrendeletével, amely a testvér református nagy kollégiumok (Sárospatak, Debrecen) támogatása mellett 10 000 forintot hagyományozott a pápai református egyházra és iskolájára. A Szondy—Kenessey-alapítvány kamataiból sok száz diák tanult Pápán, ami egyúttal a gyűjtemények gyarapodásához is hozzájárult. Hitvalló emberek, s a kollégium felvirágzását támogatók később is voltak, s így elmondhatjuk, hogy a pápai tanárok, diákok és polgárok felelőssége a már nagy múltú pápai református kollégium iránt azon időktől sem csökkent, amikor is az iskola, 1797-től a dunántúli református egyházkerület iskolája lett. A felelősség szélesebb alapokra került, az adakozók száma, s illetőségi köre is megszaporodott, de a pápaiak mindenben az első helyen maradtak. Mándi Márton István rektor-professzorsága (1790—1831) idejéből való alapítványjegyzékek, majd a főiskolai nyomda alapítása (1837) után nyomtatásban, s évenként megjelenő iskolai értesítők számolatlan példáját adják az iskola, s annak gyűjteményeiért érzett felelősségnek. A főiskola egy-egy esztendejét felelevenítő évkönyvben külön rovata van az alapítványoknak, s az adományoknak. Megismerhetjük az adakozók neveit, s adományaikat: könyveket, okleveleket, kéziratokat, régiségtári tárgyakat, érmeket, aprónyomtatványokat, színlapokat, plakátokat, rajzokat, metszeteket, festményeket, szobrokat, fényképeket . . . stb. A pápai református egyház és a pápai polgárság érdemének tulajdoníthatjuk azt is, hogy a pápai református kollégium más városba (Komárom, Székesfehérvár) való áttelepítésének háromszori (1804, 1839, 1892) kísérlete idején — nagy harcok árán — Pápán meg tudta tartani az iskolát, s így a kollégiumban egyre 9
