Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Tanáraink
ÓLÉ SÁNDOR 1) Sebestyén Dávid. Mennyiségtan tanárunk volt a harmadik osztályban, valamint az ötödiktől a nyolcadikig bezárólag, az érettségi vizsgáig. A negyedik osztályban a mértant tanította nekünk újévtől kezdve. (A mértani elsőben Herz Dávid, második-harmadikban Bencze Zsigmond rajztanár tanította. Ezekről külön nem emlékezem meg.) Amint a nevét leírom, ott látom őt a Jókai utcán (mint Sarudyt) végigjönni a kollégium felé, két kezét a hátán összefogva, s benne a sétabotját szorítva. Mindig így ment végig az utcán, nem sétálva, mert - úgymond - csak az sétálhat, akinek száz forint van a zsebében. Neki nem volt, mert szegény ember volt. Tehát ő nem sétált, ő csak ment. De hogyan ment? Fürgén, szaporán - pedig ekkor már idős ember volt. O nem ért rá lassan, sétálva járni, mert nagy volt a feladat, ami hajtotta őt: a mennyiségtant tanítani a diákoknak. Mégis méltóságteljes volt az ő járása, mert az ősi kollégium méltóságát hordozta magában, s az ilyen ember nem járhat jelentéktelenül, lóti-futi módra. Járásában kissé hasonlított Kapossy Luciánhoz, azzal a különbséggel, hogy Kapossy Lucián ölbetette a kezét, s úgy tartotta benne a noteszát; Sebestyén Dávid pedig hátratette mindkét kezét, s úgy fogta benne a botját. Kapossynál senki se látott botot soha; el se lehetett volna őt bottal képzelni. Sebestyén Dávidot pedig bot nélkül nem lehetett volna elképzelni. Kapossy Lucián nyugodt ember volt a fenség nyugalmával. Sebestyén Dávid pedig ideges ember volt egy számtantanár idegességével. Iskolai év elején fel kellett írnunk iskolai dolgozatfüzetünk első lapjának homlokára:,Jelszó: Ki-ki a maga erejéből.” Nagy jelszó volt ez, melyben erő van. Önállóságra és jó erkölcsre nevelt általa bennünket. Mert érvényt is szerzett ennek a jelszónak. Szigorú volt, s ahhoz, aki nem engedelmeskedett neki, kegyetlen volt. Jaj volt neki, ha megfogta a tolvajlásban, hogy nem a maga erejéből írta, hanem a szomszádjáéból leste le dolgozatát. Azt írta nekem nemrég dr. Cseh-Szombathy László: „Aki megállta helyét a pápai kollégiumban, az az élet iskolájában is mindenütt megállta helyét.” Mikor érettségi találkozóinkon szemlét szoktunk tartani magunk felett, mi is megállapítottuk, hogy senki se züllött el, senki se tört le közülünk. Ehhez pedig köze volt a Sebestyén Dávid- féle jelszónak is. Mégpedig azért, mert ez a jelszó csak írásba foglalása volt annak a szellemnek, amely a pápai kollégiumban íratlan törvény volt évszázadok óta. Mert lássátok: Pápa nagyon is útjába esett ám Bécsnek, s a bécsi hegyek felől sokszor fújtak a szelek, metszőén hideg, viharos, néha tájfunnak is beillő, pusztító történelmi szelek. Pápán tehát jól fel kellett öltöznie diáknak, tanárnak, iskolának. Mi lett volna, ha ott hamis veretű, pipogya, dib-dáb emberek nevelődtek volna? Mikor jöttek a nagy idők, a császári kékek, és lángba borult 76
