Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Tanáraink
PAPAI DIAKEMLEKEK Aztán - mindketten felvették a keresztet, és halálig hordozták azt... Ez már szélcsendben történt. A tanár úr halála is. Egy reggel leszállt az ágyról, felemelkedett, és visszaesett. Meg volt halva. j) Lie. Rácz Kálmán. Vallástanárunk volt az V., VII. és a VIII. osztályban. Sárospataki gyökér és szellem. Tehát testvér, mint ahogy testvér a pápai és a sárospataki főiskola. Testvérek az evangéliumi hit közösségében, Kálvin Jánosnak, a nagy hívőnek követésében, az Anyaszentegyház közös sorsának történetében. Testvérek abban, hogy mindkettő története az üldöztetés talajába van mélyen beleágyazva, s az „Istenért és szabadságért” vívott harc zászlóját mindkettő véres homlokkal, de törhetetlen hittel és elszánással hordozta. Sárospatak és Pápa! Én szentjeim, én gyönyörűségeim! A ti nevetekért érdemes élni ebben a világban! Mert a ti nevetekről mindjárt az édesanyám jut eszembe. Ő is sokat szenvedett, mert nagyon szerette gyermekeit. Ti is sokat szenvedtetek, mert nagyon szerettétek gyermekeiteket. Ti vagytok a pelikán, a gyermekeit önvérével tápláló édesanya. Azért így hívunk benneteket: Alma Mater! Édes Anyánk! Legyetek áldottak, kik példátokkal megtanítottak bennünket arra, hogy szenvedve érdemes itt élni, mert így lehet keresztyéni tisztünket betölteni, s így lehet Krisztus követőivé, Isten fiaivá lenni! Jövel hát, Rácz Kálmán vallástanárunk, Sárospatak neveltje! Testvérként fogadunk, bizalommal nézünk elibéd, szeretettel várjuk ajkadról Isten igéjét. Lie. Rácz Kálmán rendkívül komoly, tréfát nem ismerő, tárgyáért lelkesedő ember volt. Szabályosan keresztyén lélek, aki a dogmatikát a homlokán hordta. Mint Sarudy György az Iliászban, úgy élt benne Rácz Kálmán a dogmatikában. Mint a keresztyénség hérosza, apológusa járt-kelt közöttünk, viselve a keresztyéni tisztet életében, önmagában és családjában, semmit nem engedve belőle, se beszédben, sem étkezésben, se ruházatban, se stílusban. Ahogy ő ment a kollégiumban, mindenki leolvashatta róla, hogy ő a vallástanár. De ennek megfelelő viseletű volt a hitvese is, és ilyenek a leányai is. Én mosolyogni vagy nevetni nem láttam őt, ebben tehát nem hasonlított hozzá. Igénytelenül élt a világban, mint egy apostol, aki megtanulta, hogy amelyekben van, azokban megelégedett legyen, s példaként állt előttünk, hogy ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele (I. Tim. 6-8.) Sokszor gondoltam életemben rá, mikor rájöttem, hogy mily nehéz feladat a létfenntartás, a család eltartása, a családtagok életszükségleteinek kielégítése! Sokszor végzett igehirdető szolgálatot az ifjúsági istentiszteleteken a tornateremben, de a templomban is. Mindig lebilincselt bennünket az ő igehirdeté69
