Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)

Tanáraink

ÓLÉ SÁNDOR

A tanár úr végignéz rajtunk és szánakozva így szól hozzánk: - Na hát, ha ti nem készültetek, én meg készültem, ha ti nem feleltek, én majd felek! És éltévé noteszát, elkezdett szépen magyarázni.

De milyen szépen magyarázott egész órán! Belemelegedett és nem bírta abba hagyni. A tantárgyáért való lelkesedés pírt festett az arcára és piros lett egyébként színtelen arca. Oh, hát lehet a természetért még lelkesedni is? De lehet ám! Hiszen mi a természet? Az Isten alkotása, melyben az Isten hatalma és istensége meglátható. Mi a természet? Templom, mely csudákkal teljes, melyekből kitetszik Isten bölcsessége. Hát nem tetszik-e ki az ő bölcsessége a rovarok, az ázalagok, a férgek életében? Tanítanak bennünket ezek a férgek, tanítanak embernek lenni. Embernek lenni? Hogyhogy? Úgy, hogy azok is tudnak veszekedni, marakodni, egymást megölni vagy megenni. A harcsa megeszi a kishalat, a pók elfogja és hálójába keríti a bogarat, a vércse a tyúkot, a rigót, a kukac a kukacot. És ha az ember is csak ezt teszi, nem különb ezeknél. De Isten különbnek teremtett, akkor legyünk is különbek, mint a rovarok, a pókok, a vércsék, a kukacok. A természet arra tanít bennünket, hogy Isten nagy a nagyokban, bölcs a kicsinyekben. De az ember kicsi a nagyokban és undok a kicsinyekben. Mert mikor nagy és ott van a hatalom polcán, akkor meggyalázza Isten nevét és önmagát azáltal, hogy elnyomja, kiuzsorázza, legázolja és fölfalja a hatalmába esett kicsit. Mikor pedig a történelem ráteszi vastalpát és ő lesz kicsivé, nem bírja a kicsiséget, a szenvedést, a bűnhődést, elmenekül és hagyja a pókhálóban azt, akit ő kiuzsorázott és elnyomott. Ti most a szabadságot ünnepinek. Tudjátok-e, mikor lesz szabadság? Majd ha megvalósul az, amit a próféta mond. Amikor „lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik... és egy kisgyermek őrzi azokat.” Ez a kisgyermek a Krisztus, és ez lesz, mikor az emberiség megtér a Krisztushoz, és az ő pásztorsága alatt lesz szabadság, mert akkor lesz testvériség és szeretet... Hát ez az én szabadságünnepem. Ilyenféléket mondott nekünk Barcsi József tanár úr a századfordulón, 1901. március 16-án.

Érdemes volt-e hát a természetrajz-órát megtartani?

Hasznos volt-e a „lusta, álmos óra” tanítása?

Bizony hasznos és érdemes volt, s a „lusta, álmos óra” tanítása olyan volt, amely megszégyenített, bámulatba ejtett és levert, majd fölemelt és szinte átütött magasztosságával bennünket. És ezt a természetrajz-tanár cselekedte! Akit mi megsértettünk. Akivel szemben mi illetlenül viselkedtünk. Most már megértettük, hogy miért nézett ránk „szánakozva”.

s?» 66