Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)

Tanáraink

PÁPAI DIÁKEMLÉKEK

alá! Nem merte aláírni! Azt mondta: úgyis hiábavaló az egész, mert Baky Lászlóval nem lehet beszélni. Ezzel aztán dugába dőlt minden. Elmegyek én az alá- íratlan memorandummal Fáy Istvánhoz a kultuszba. Nézi és olvassa a memorandumot. Átmelegszik tőle, és azt mondja: ez mind igen szép, és Kőrös Endrét fel kellene mentetni, minden indok mellette szól, de hát hol van az egyházkerületi elnökség aláírása? Mondom, hogy Balogh kegyelmes úr nem merte aláírni, fél Baky Lászlótól. „Persze, hogy fél - mondja Fáy - mert már megütötte párszor a körmét Baky irodájában. Ravasz Lászlót is féltenünk kell a zsidók védelme miatt, mivel Baky kijelentette, hogyha még egyszer szót emel zsidók védelmében, őt is lecsukatja. így állván a dolog, én sem írhatom alá a memorandumot, és el sem megyek Bakyhoz” - fejezi be beszédét Fáy kultuszállamtitkár.- Akkor aláírom én egymagám, és elmegyek vele Bakyhoz én egymagám; mint főiskolai gondnok ezt megtehetem és meg is teszem! - fejeztem be a párbeszédet ingerülten.

Fáy István mélyen maga elé néz és gondolkodik, majd így szól hozzám:- Ne menj el még, jutott eszembe valami: annak, hogy te magad menj fel Bakyhoz, semmi értelme sincs, nem ismered őt, de majd megismered. Hanem azt ajánlom: menjetek fel hozzá Győry püspök úrral ketten, kérd meg őt, azt hiszem, megteszi.

Ezt az ajánlatot elfogadtam.

Otthon felkerestem Győry Elemér püspököt, aki első szóra késznek ígérkezett feljönni velem Baky László belügyi államtitkárhoz. Egy éjjel nekivágtunk hát vasúton a budapesti útnak. Szorongó szívvel, mert nem tudtuk, minek megyünk neki. Én vittem a paksamétákat. Egész úton, még félálomban is, Baky előtt álltam, kiszáradt torokkal ugyan, de mégis elszántan, férfiasán, bátran, óriási igazságom tudatában. Gondoltam: Győry püspök urat majd mégsem meri megsérteni, őt megvédi a püspöki méltósága (hiába tett fenyegető kijelentést Ravasz püspök úrral szemben, neki se merte a szemébe mondani, csak úgy mások előtt), de engem igen, hiszen többen is figyelmeztettek, hogy nem félek-e zsidó ügyben Baky elé menni. Ilyenkor én mindig kifakadtam és tiltakoztam a kifejezés ellen, mert Kőrös Endre egész életének minden becsületes tanári, nevelői, írói, irodalmi, társadalmi, egyházi és igazgatási munkájával a legértékesebb magyarságról tett fényes bizonyságot, tehát mért félnék én az Igazság védelmében bármilyen Hatalom előtt is helytállni? Aztán meg: én tartom magamat olyan magyar embernek, mint bárki ebben a hazában, mert én mindig a Hazának éltem, és sohasem belőle! Oda merek hát Baky elé is állni és Kőrös End*&• 61 «te