Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)

Tanáraink

ÓLÉ SÁNDOR van veletek. Ugye, nem is sejtettétek, hogy innen Magyarországról valaki ilyent írhat szerető szívvel tinéktek? Most már igen fehér és igen ritka a hajam, nehe­zen is írok, mert 81 éves vagyok, de azért szívesen írok, és forró szeretettel kö­szöntelek benneteket! És mi lett a jutalma szegény Kőrös Endrének, ennek a mi jó német taná­runknak, akinek tanítása magyarságot és hazaszeretetet öntött belénk? Aki társadalmi, egyházi és irodalmi munkával is szolgálta nemzetünket, az erköl- csiséget és hazánkat? Néki, aki a Pápai Hírlapnak volt szeplőtlen magyarsággal évtizedeken át kiváló szerkesztője; néki, akinek szinte egymagának köszönheti a Petőfi-Jókai szobrot Pápa város közönsége; néki, aki ott volt a város jelesei között a református egyház presbitériumában, mint a templomért vívott küzde­lemnek jelentékeny részese; néki, aki a Dunántúli Református Egyházkerület pápai nevelőintézetének volt élete későbbi szakában tanára, igazgatója, gyen- gédlelkű vezetője; néki, aki a pápai Jókai Körnek titkára, s utóbbi idejében szinte a lelke volt: mi lett a jutalma? 1944. május hó végén hitvestársával együtt áldozata lett a Baky László-féle, gyűlöletből fakadt nyilas őrületnek. Kőrös Endre zsidó származású volt, de ifjú korában felvette a keresztséget és a református egyház tagja lett. Mint ilyen lett a pápai kollégiumnak, majd a nőnevelő intézetnek tanára, s ez utóbbinak igazgatója. Minden egyéb tisztsége, munkája és szolgálata ebből a hivatali állásából adódott. A Petőfi- és Jókai- szobor az ő eszméje volt és meg is valósult. Mindez hiába volt, mert 1944-ben a gettóról szóló rendelkezés reá is vonatkozott. Én, mint akkoron pápai lelkész és főiskolai gondnok, mindent elkövettem felmentése ügyében, ami tőlem telt. Többször is kilincseltem a vallás- és közoktatási minisztériumban Fáy István államtitkárnál. Ő próbálkozott is Bakynál eljárni, de sikertelenül. Közeledett a május elejére kitűzött zsinati ülés. Erre én készítettem egy memorandumot a belügyminisztériumhoz, amelyben minden érvet felsorakoztattam, Kőrös End­re volt kedves tanárom felmentése mellett, azzal az elgondolással, hogy majd a zsinaton aláíratom ezt az egyházkerületi elnökséggel, és aláírjuk mi Fáy Ist­vánnal, mint a főiskola gondnokai, aztán fölvisszük vele együtt Baky László belügyi államtitkárhoz. Ezt előre megbeszéltük Fáy Istvánnal. A memorandu­mot föl is vittem magammal a zsinatra. Megmutattam Győry Elemér püspök­nek, aki igen helyeselte a benne írottakat, kifejezve legmelegebb készségét an­nak aláírására. Hiszen neki is kedves tanára volt Kőrös Endre, nemcsak német, hanem magyartanára is, azon felül osztályfőnöke. De mit ért minden szándék, ha egyszerűen dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok a memorandumot nem írta ^ 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom