Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
A Teológián
PÁPAI DIÁKEMLÉKEK Mert velünk van viharon át, vészen át. „Tömlőében a vén pap nincs egyedül: Krisztus alakja a padlaton ül!” S ettől lesz tartása delibb, mint a jegenye. Séllyei Istvánnak, a gályarab papnak orrán-száján ömlött a vér, de homlokán ott ragyog a fény: a Szentlélek fénye, s ott ragyog a fényben a csók, melytől teremtődnek a hősi jellemek és énekek: Azért a mi szívünk nem félne, ha az egész föld megrendülne. Isten dicsőségét látja, ki a Szentlélek fényét látja. Mert a Szentlélek műve: Isten dicsősége. Ezt látta meg Kálvin, s ezért volt tele a szíve Isten dicsőségével. S ezért mondjuk róla, hogy ő a Szentlélek teológusa! Látod, fiatal barátom: milyen szép társaságba kerülsz? Lépj be a Teológiai ajtaján, s légy te is a Szentlélek teológusa! A Teológián dr. Antal Géza igazgató úr fogadott bennünket. Végignézett rajtunk, mikor elébe tettük érettségi bizonyítványunkat. Meglepődött, mert a teológiára nem szoktak ilyen csoportosan menni és jelentkezni. Ami jelentkezésünkben pedig volt valami demonstrációféle is, valami szent dac, amivel odaszántuk magunkat az Isten katonáinak. Azt mondják: úri körökben lenézik ma Isten katonáit, a vállukat veregetik meg, mert hát szegények. Mi pedig így jövünk: öntudatosan, komoly vágyódással, szent elhatározással, boldogan s mindjárt csoportosan, mint akik tudatában vannak annak, hogy a legszebb és legszentebb dologra, a felséges Isten szolgálatára, az Evangélium prédikálására vállalkozunk. Antal Géza szemlét tart felettünk. Megnézi a bizonyítványunkat s újra megnéz minket. Ni, hiszen mi régi ismerősök vagyunk. O tanított a gimnázium alsó osztályaiban vallásra minket. „De a németre is!” - mondjuk neki mi. A konvik- tusról is ismer bennünket, abból az időből, mikor még ő volt a konviktusi felügyelő. Egyet nem ismer közülünk: Kiss Zoltánt, a kákicsi papék fiát, aki az V. osztályra jött Pápára, mikor már ő teológiai tanár lett s így akkor nem tanított minket. De Kiss Zoltán szép érettségije szemmel láthatólag meghatotta őt. Mindenképpen meg volt elégedve a seregszemlével, mikor végül bejelentettük neki, hogy még jönnek a mi osztályunkból sokan a teológiára, például: Csire Barna, Dávid Pál, Juhász Pál, Lampért Lajos, Szabó S. Zsigmond, Tóth Zsig- mond, Vajda Sándor. íme, a mi osztályunk fellendítette a pápai teológiát, először is mennyiségileg, de hiszem, hogy minőségileg is, mert tudtommal mindnyájan olyan érzések között mentünk a teológiára, aminőket már fentebb említettem. Mert hát kik is voltak azok a gimnáziumi tanulók, akik hetedikes és nyolcadikos korukban vallási vitákat rendeztek maguk között? Akikben felfortyogott az indulat a jezsuiták és a megyei fiskusok istentelenségei miatt? s?“ 181
