Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
A Teológián
ÓLÉ SÁNDOR Akiknek majd bibliai, majd teológiai, majd egyházszervezeti kérdésekben robbant ki fiatalos igazságérzetük s fejeződött ki vallások iránti forró szerelmük? Nem mi voltunk-e ezek a fiatalok, s ha jól meggondoljuk: nem voltunk-e már ekkor is teológusok? Most csak beiratkozunk hivatalosan is oda, ahová hivatás szerint eddig is tartoztunk. Most majd tanítson bennünket a nagytiszteletű úr nagykorunkban, akiket tanított egykor kiskorunkban. Téjnek italával táplált akkor minket, mint testieket, mint a Krisztusban kisdedeket, most majd tápláljon, mint felnőtteket, kemény eledellel minket. Akkor igen szépen megmagyarázta nekünk nagytiszteletű úr a Krisztus előtti és utáni időszámítást, például hozván fel Nagygyimótot, mintha Pápáról először visszamennénk Gyimótra és aztán indulnánk előre a világba. Most tessék úgy tanítani, hogy majd kiküld- hessen a világba minket. Kiküldhessen úgy, hogy semmit se vigyünk magunkkal az útra egy pálcán kívül. Ez a pálca pedig legyen a mi hitünk, de olyan magas, mint a mennyboltozat, tudván, hogy nekünk élő Krisztusunk van, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Nem ógva-mógva, nem spekulálva, nem számításokat csinálva jöttünk ide, hanem otthont keresve. Azt hisszük, hogy jó helyre jöttünk. Azt hisszük, hogy a Teológiai Akadémia, mely után esenkedtünk, a drága Eklézsia, amely felé szívünk szerint igyekeztünk, otthonunk, hazánk, mindenünk lesz nekünk! Kérjük Nagytiszteletű Igazgató urat, szíveskedjék így fogadni minket! Dr. Antal Géza igazgató úr meghatottan fogadott s örömmel jegyzett el a Teológia számára bennünket. Megígérte: rajta lesz, hogy otthonra találjunk itt, az ősi iskola kebelén. Itt mindenki otthonra lel, aki tanulni akar s vágyat érez úgy tanulni, hogy abból szolgálat legyen az örök Isten felséges dicsősége számára. Arra törekszünk, hogy mint értékes prédikátorokat küldhessük ki önöket a dunántúli eklézsiákba, hittel, tudással és az akarás erejével fölvértezetten, hogy alkalmasaknak bizonyuljanak a szent szolgálatra. Viszont szükséges, hogy önök is ragasszanak megfelelő cselekedeteket a vágy, a hit és az elszánás mellé, amely most idehozta önöket, hogy valóban olyanok is legyenek, amilyenek most lenni szeretnének. Mikor aztán szeptember elején feljöttünk mi elsőéves teológusok az Akadémiára, itt mindjárt újság várt bennünket. Azaz, hogy nem is várt, hanem fogadott. Mert az igazgatói irodában nem Antal Gézát találtuk, mint igazgatót, hanem Thury Etelét. O is doktor volt, a bécsi tudományegyetem által kitüntetett tudora az egyháztörténeti tudományoknak, amely kitüntetést fáradhatatlan tudományos kutatásaival ért el. <$>• 182 «<y
