Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Lidi néni
PAPAI DIAKEMLEKEK Lidi néni evangélikus volt. Az áldott emlékű Gyurátz püspök híve. Vasárnap délelőtt mindig ott volt a templomban. Be sem harangoztak addig, míg Lidi néni meg nem érkezett. Mikor aztán megállt a Lidi bácsi fogata a templom kapuja előtt, és kiszállt belőle Lidi néni, amint ünnepélyes méltósággal elindult a kapuból a templom felé, elhaladván a parókia mellett, akkor csendültek meg a harangok, jelezvén, hogy Lidi néni megérkezett. Lidi néni elfoglalta helyét a számára fenntartott széken, éspedig egy zsöllyén, amiért Lidi néni nem volt hálátlan. Mert mikor az irodában kiöntötték a persely tartalmát a presbiterek, néha-néha egy-egy tíz-, vagy húsz koronás arany is megcsillant a krajcárok között. A pénz olvasása közben kíváncsiskodtak a presbiterek, főként ha új presbiterek voltak, hogy ki tehette az aranyat a perselybe. Mire Gyurátz püspök úr így felelt: „Ki tette volna más, mint Lidi néni!” Köznapokon este felé, mikor még lángolt az ég, de a nap már nyugovóra járt, megállt Lidi bácsi szamárfogata a sátor előtt. Lidi bácsi és a „fogmeg”-je lebontották a sátorponyvát és kellékeivel együtt áthordták a Weiss úrék kamrájába. Ezalatt Lidi néni szépen elrendezte és kosarakba lekötözte a megmaradt süteményeket és gyümölcsöket, bár akárhányszor nem is maradtak ilyenek. Ezek kerültek Lidi néni lábához a kocsi derekába, a többiek, az üresek a saroglyába. Azután fölültették Lidi nénit a kocsi hátsó ülésébe; az első ülést csak aztán tette fel Lidi bácsi magának és a „fogmeg”-nek. Nem volt ez más, mint egy szál deszka, a kocsin keresztbevetve. Lidi néni a kocsin is méltósággal ült az ő ülésében, melyet egészen betöltött termetével. A gyerekek, akik látták, tágra nyílt szemekkel nézték őt; a diákok „alászolgájá”-val köszöntek neki; az öregek kalaplevéve tisztelegtek előtte. Ekkor elindult a menet a Széchenyi térről a Jókai utca felé. A Kollégiumot szerelmes szemmel simogatta végig Lidi néni. A Konviktust szintúgy. A kórházat félő tisztelettel. Mikor a Jókai-házat és a Klára-házat elhagyták, odaszólt Lidi néni a férjének: „Sebestyén tanár úr előtt megállunk!” Ezt ritkán tette, de megtette. Sebestyén tanár úr előtt megállt a fogat. Lidi bácsi leugrik és a „fogmeg”-je is. A deszkát leveszik, Lidi nénit lesegítik. Lidi néni ünnepélyesen és alázatosan vonul be a kapun, melyet a „fogmeg” nyitott ki neki. Tanár úr szívesen fogadja Lidi nénit. A fogadásban benne van az elnézés és megbocsátás a zavarásért. Lidi néni előadja jövetele célját. Egy szegény diákért könyörög, aki ma rosszul felelt számtanból. Jó fiú ő, csak félénk és hamar zavarba jön. Könyörög a tanár úrnak, könyörüljön rajta, feleltesse még a vizsgáig és engedje át a vizsgán. A tanár úr így felelt: „Legyen nyugodt Lidi néni: én mindenkit megfelelte145«
