Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)

Lidi néni

ÓLÉ SÁNDOR

volt ez a hosszú asztal alatt; mert főképpen a gyümölcsök hamar kifogytak Lidi néninél, és ilyenkor a raktárból kellett pótolni azokat.

Mellette volt Lidi néninek, bal felől egy kis vaskályha, melyben szén parázslóit, ha hideg volt, és így Lidi néni nem fázott. A kályha kürtje először függőleges irányban fölfelé haladt, aztán jó magasan hajolt le vízszintesre, s vitte ki a füstöt a szabadba. Jó melegítőtest volt a kürt és nem volt alkalmatlan. De nem is fogott ám ki Lidi nénin semmiféle ideje se télnek, se nyárnak! Zúghattak, fújhatta, tajtékozhattak a félelmetes förgetegek télen; vad viharok dúlhattak s téphettek ki gyökerestül százados platánokat nyárban; de állt, mint Sión hegye, a Lidi néni sátra! Olyan megtörtént, hogy megbénult a forgalom az országúton, leálltak a vonatok a mi vasműnkön; de olyan, hogy Lidi néni ne ült volna fejedelmi fenségben és nyugalomban az ő sátrában, olyan nem történt meg. Ez indította Szabó S. Zsigmondot, a költőt arra, hogy megénekelje Lidi nénit. Sajnálom, hogy a versnek csak az első strófáját tudom, azt is Ambrus György kedves barátomtól kaptam az imént (ez az első forrásanyagom), azt ide írom: „Zivataros, hideg télben,

Napsütötte nyárba’,

Meghúzódik mindig szépen,

Főiskolánk közelében Lidi néni sátra.”

Volt Lidi néninek gesztenyesütője is, meg kukoricapattogatója is. Kellett a sültgesztenye és a pattogatott kukorica az ő kis „galambjainak” és „csibéinek”, akik százával mentek naponta hozzá sültgesztenyéért és pattogatott kukoricáért, no meg egy kis szentjánoskenyérért vagy üdítő italért. Pezsgő! Pezsgő egy krajcárért! Még most is megpezsdül a vérem és megcsordul a nyálam, ha rágondolok. Amint beletette Lidi néni a krajcár nagyságú és formájú cukorvalamit a pohárba, amint ráspriccelte a szódavizet, s amint elkezdett az oldódni, habozni, sercegni és pezsegni, olyan volt az bizonyára, amilyennek az ógörögök képzelték az istenek nedűjét, amit csak ők ihattak az Olimpuszon. És egy krajcárért! Emberek! Ha ti olyan érzéssel isszátok szilveszterkor a Törley- pezsgőt, mint mi ittuk diákkorunkban a Lidi néni-féle pezsgőt, akkor boldogok vagytok! Mert mi azok voltunk! De még akkor is fölényben voltunk veletek szemben, mert ti csak szilveszterkor pezsgőztök, mi pedig sokszor pezsgőztünk. Mikor? Ha jelesre feleltünk: ki gátolhatott volna meg bennünket abban, hogy meg ne igyunk egy pohár finom olimpuszi pezsgőt Lidi néninél? Ha pedig be- szekundáztunk: ki vigasztalt volna meg bennünket, ha nem Lidi néni és az ő pezsgője? Nagy emlék a kis pezsgő a mi szívünkben, de éppen így a Lidi néni

142