Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Lidi néni
PAPAI DIAKEMLEKEK Ha Lidi néni szerette a diákokat, a diákok is szerették Lidi nénit. Ő volt a főbizalmasuk, aki szívesen anyáskodott felettük. Édesanyjuk helyett neki mondták el örömüket-bánatukat. Tízpercben hozzá futottak. Ha öröm érte őket, neki dicsekedtek, ha bánat verte le őket, neki keseregtek. „Mi baja van, édes kis csibém?” - kérdi Lidi néni a kesergő diákot, akinek ki van sírva a szeme, remeg az ajka a belső megindultságtól. A diák nem is tud szólni, mert szorítja a torkát a keserűség. De Lidi néni kitalálja a diák baját. „Rosszul felelt valamiből? Miből felelt rosszul?” „Latinból” - volt a diák hüppögő válasza. „Óh, azért ne keseregjen, édes kis csibém, majd beszélek én a Győri tanár úrral, és pár nap múlva majd újra kihívja felelni. Hanem azt megmondom: megtanulja ám, szívem, azt a leckét, de jelesre megtanulja ám, mert borzasztó szégyen volna, ha a Tanár úr kihívná, és megint nem tudna felelni.” Milyen nagy pedagógus volt Lidi néni! Akár beszélt, akár nem beszélt Győri tanár úrral, nem volt fontos. Az volt a fontos, hogy a diák elkezdett tanulni iszonyúan, és mire felhívták, annyira tudott, hogy jelesre felelt, magának is, tanárának is örömére. Aki a tanulni nem szerető, tekergő, hanyag és haszontalan diákot kötelességérzetre tudta ébreszteni és tanulásra ösztönözni, az volt a diákok barátja. Lidi néni a diákok barátja volt! Mennyi mindene volt Lidi néninek, ami kedvelné, népszerűvé, nélkülözhetetlenné tette a sátorát! Ott ült a mindenféle takarókkal kibélelt trónusán. Lábait téli időben lábzsák melengeti. Előtte ácsolt deszkákból készült, kecskelábakon álló, hosszú asztal, rajta kosarak és vékák, megrakva péksüteménnyel, cukorkákkal, üdítőitalokkal és gyümölcsökkel. Jobb keze felől ott voltak a péksütemények nagy választékban: szép, pirospozsgás, finoman ropogós héjú, guszta zsemlyék, ugyanilyen kiflik, cipók és veknik, fehér és barna kenyerek és foszlós fonatos kalácsok. Előtte, mindkét keze ügyében, ott volt egy óriási tálca, rajta kisebb dobozokban a különféle cukorkák, üvegekben üdítő italok, színes poharak, citromok, fügék, datolyák, és narancsok, krajcáros pezsgők. A szódás üvegek nem éktelenkedtek az asztalon, azok ott feküdtek illedelmesen és szolgálatra készen lábánál a Lidi néninek. Bal keze felől volt a két legnevezetesebb vékája Lidi néninek: egyikben az alma, másikban a körte. Honnan vette ezeket Lidi néni, nem tudom. De én soha világéletemben olyan ízes almát és körtét nem ettem, pedig sokfelé jártam, még a Balaton mellett is, még Cegléden is, még Nagykőrösön is! Az alma és körte télen járta Lidi néninél. Szeptemberben, mikor felmentünk Pápára, ott volt a dinnye, barack és szilva; május-júniusban pedig megjelent a cseresznye és az eper, jóval később, már inkább csak az érettségizőknek és a papi vizsgázóknak a meggy. Volt a Lidi néninek raktára is; ott 141
