Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Veress Zsuzsa: Petrovics Sándor, a pápai diákköltő

Heine-forclítás a Hazatérés, Schiller az Ifjú a pataknál, Claudius a Pórnak esti dala és Matthisson az Elégia egy várrom fölött. Heinét és Schillert nem kell bemutatni, Claudius és Matthisson azonban tipikusan a korábban emlegetett egy emberöltővel korábbi líra másodvonalába tartoznak. Azonban a kiválasztott Heine- és Schiller-vers sem jelent a másik kettőhöz képest kiugróan magas színvonalat.

A Heine-lied rövid, kerek, bájos művecske. Hasonló eredeti művekkel is próbálkozott Petőfi akkoriban. A Schiller-vers meglehetősen népszerű volt, többen lefordították magyarra (Szemere Pál, Helmeczy Mihály, Töltényi Szaniszló.) Nem véletlenül: csupa epekedő érzelmesség. E két vers reprezentatív darabja a tanulóifjúság körében dívó egyik legnépszerűbb témakörnek: festőién bájos, idilli szerelmes vers, a középpontban víz-motívummal (csónakázás, halászleány-halászlegény, patak, vízreszállás) akár az egymásra találással, akár az elválással befejezésként - akár népies (mint Heine), akár szentimentális (mint Schiller) modorban. Kölcsey híres Csolnakonyd távoli rokona e daraboknak. Petőfi maga is írt ilyet, méghozzá két változatban. A Zivatar című vers korábbi, ezt még Pápára jövetele előtt írta s ennek átirata az egy évvel későbbi A bujdosó. A Tavaszban idesorolható Szűcs Dánieltől a Csónakázók, Orlaitól A rózsa, Vecsey Sándortól a Fűz alatt.

A Schiller-vers kezdő képe festményre kívánkozó melankolikus jelenet, a szentimentális elégiák toposza: egy fiatalember magányosan ábrándozik a természetben. A patak partján virágkoszorúkat kötözget s merengő tekintettel követi bukdácsoló táncukat, ahogy a víz elsodorja őket. A vers lírai alanya ezt a képet hasonlatul alkalmazza életérzésére. Érzelmes panaszai az ifjúság múlandóságáról, a távollévő, elérhetetlen kedves iránti hasztalan vágyakozásáról csupa kedvelt, közhasznú, elkoptatott kellék. Az utolsó versszak nem kevésbé közhelyszerű: az ifjú egyszerű kis kunyhóba hívja „kevély lakban” élő kedvesét, hirdetve a szív, az egyszerűség, a természet mindenek feletti értékét.

Hasonló értékrendet tükröz a Claudiustól fordított Pórnak esti dala. Amint a cím is elárulja, ez a mű helyzetdal, szerepvers. Egy parasztcsalád egyszerű vacsoráját ecseteli meghitt bensőségességgel. Ilyen tárgyú népi zsánerképeket sokan írtak a későbbiekben, de legismertebb példája Arany Családi köre. A Claudius-vers is sugározza magából a jól végzett munka és a családi összetartozás tudatából fakadó érzelmi biztonságot, a nyugalmat, a harmonikus rend