Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Bodolay Géza: Petőfi Pápán
magyar képző társulat jegyzője Szeberényi ur hivatalosan értesít bennünket, miként a Tavasz czimü zsebkönyvet egyes vállalkozók szerkesztvén, Petőfi urnák nem volt oka az egész társulatot vádolni azért, hogy az ő tanulóköri verseit is abba iktatók. ” Szeberényi válaszából kitűnik, hogy a társaság akkori vezetői nem látták be, milyen udvariatlanok voltak. Erre utal a költő megjegyzése: „Mintha bizony a Tavasz kiadói nem volnának a társaság tagjai!... ha olly gyöngédtelen akarnék lenni, mint amilly gyöngédtelenséget tapasztaltam magam iránt, igen szép fölvilágositást fognék adhatni. Petőfi. ” Ezt a „gyöngédtelenséget” Szeberényiék még megtoldottak azzal, hogy a maradi irányzat lapjában, a Hírnökben névtelen támadást indítottak Petőfi ellen. A költő megsemmisítő választ írt e támadásra a Pesti Divatlapban, azt gyanítva, hogy az álnevű cikkíró mögött két régi diáktársa, Szeberényi s Demjén rejtőzik: „A Hírnök utósó számaiban két lelkes honfi, (egy név alatt) szent buzgalommal izzad, iparkodván engemet verseimmel egyetemben tönkresilányítani. Különösen ajánlom mindenkinek, hogy elolvassa, ki csak hozzáférhet; sőt kérem mindazokat, kiket csekélységem csak némely részben is érdekel, hogy elolvassák. - Az ott buzgolkodó két atyafi hajdani iskolatársam., kik már akkor kalapálták a kádenciákat, mikor én még azt sem tudtam, mi a költészet: bocskorszíj-e vagy mártírkororia? - És ők azóta folyvást ütik a verseket, és ezeknek özönével elárasztják a szerkesztőket rendre; de a szerkesztők oly impertinens embertelenek, hogy őket mindeddig sem mutatták be a közönségnek. És ez aztán vexa! és dühbe hozza az embert, valamintségesen dühbe hozta az én fenntisztelt iskolatársaimat; s nem csoda, hogy dühökben éppen belém kaptak, énbelém, kire ők hajdanában csak olyanformán néztek le, mint néz le a nagy, nagy ökör a lábainál szaladó kicsiny kis pacsirtára. - Hazám tiszta keblű, legszebb erénvü ifjai, fogadjátok hódolatom tömjénét. ” Az odavetett utolsó mondat tréfás név-elferdítése mutatja, hogy kikre gyanakodott a költő, a nevüket rejtő szavakat ugyanis még ki is emelte. Szeberényi ezután magára vállalta a névtelen támadást, és most már saját nevén közölte otromba, barátságukat eláruló támadásait Petőfi ellen. A költő ezt az árulást sohasem tudta megbocsátani, s bár Szeberényi a forradalom és a szabadságharc idején többször kísérletet tett a közeledésre, Petőfi - érthetően - nem volt hajlandó találkozni vele. Az a kétes dicsőség mindenesetre Szeberényit illeti, hogy nagy része lehetett a Felhők versciklus m
