Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Csáky Károly: Petőfi és Selmecbánya

(1820—1875) eddig is szót ejtettünk már, s még visszatérünk hozzá. Ő a gimnázium után teológiát és jogot tanult. Költőként és szakíróként is ismert; publicisztikai, írói és fordítói munkásságával tulajdonképpen a magyar-szlovák kulturális közeledés egyik előfutára volt. 1861-ben „Néhány év Petőfi életéből” címmel Szegeden könyvet is megjelentetett egykori barátjáról. Sok pontos forrásadatot közölt, de nem rettent el a ferdítésektől sem. Munkásságának megítélése, barátságuk alakulásának elemzése nem ennek a dolgozatnak a feladata; ezt egyébként már többen is megkísérelték. „Hogy Petőfi eltávozása előtt Szeberényi Lajostól búcsúzott el versben, az akkori, viszonyuk ismeretében természetes: Szeberényi akkor Selmecen afféle diákvezér, nagy tekintélye van, s megnyeri Petőfi rokonszenvét is. Ha némileg szépítve s egyoldalúan is, Szeberényi az igazságot mondja: »Én Petőfivel Selmecen léte első napjaiban azonnal megismerkedém s (...) ismeretségünk nemsokára legőszintébb, legtisztább barátsággá fejlődött. Szegény fiúk voltunk mindketten, a magyar nyelvet és irodalmat szerettük mindketten, a magyar társaságban — melyben egyébiránt akkor P. irántam, mint a társulat elnöke iránt, különös tisztelettel viseltetett — együtt munkálkodtunk (...), nem volt nap, hogy vagy nála, vagy — többnyire — nálam ne találkoztunk volna. Együtt olvastunk, együtt tevénk észrevételeket az olvasottak fölött, (...) sokszor együtt dolgoztunk; munkáit részint mielőtt végezte volna, részint mint készeket, velem közié, véleményemet kérte irántok, stb.« E tekintetben Szeberényi nem széjrít; Petőfi valóban még később is megküldi neki több versét s »észrevételeit« kéri.. Szeberényi azonban lassanként bizonyos fennsőbbséges, pártfogói modort vesz fel, amit Petőfi később vissza is utasít. ” Az elhidegülés 1845-ben már ellenségeskedéssé válik, jórészt Szeberényi hibájából. Bár 1848-ban Szeberényi újból közeledne Petőfihez, de ő már nem mutatja jelét a viszontközeledésnek.41

Már említettük Szeberényi László cikkét, amely az 1908-as Honti Naptárban jelent meg. Büszke volt nagyapjára, mert mint írja: „Már a szabadscig- harc alatt buzgón forgatta a tollat Kossuth érdekében s a nagy nemzeti gyász beköszöntével majdnem tragikus végű fogságot szenvedett egy éles cikkéért. ”u * 1

41 PSÖM I. 1973.196-197.

1- Szeberényi L. 1908.57.

78