Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Petőfi Sándor Pápán írott versei és székfoglalója
Nyugodjatok meg, szerető anya! S te bús atyának gyászoló kebele! Kedves Lenkétek, ah, nem lészen ő Temetve itt e sírnak mélyibe. Hol a teremtő széke tündököl Felhők felett a csillagezreden: Tekintsetek fel, egy szelíd sugár Leng onnan rátok csendes éjeken. És e sugár az ő szép szelleme! Az angyalok között ott múlat ő, Imádva istent, hogy boldog legyen A kor, mely a kedves szülőkre jő. S örvend előre a jövő felett: Midőn az alkotó székéből int, S a drága magzat s a kedves szülők Egymást vigadva ölelik megint. [MAGAS TRÓNJÁN A SORS ÜL...] Magas trónján a sors ül, titkos könyv kezében, Az életkönyv ez; benne két lap a mienk, Az egyiken borongó gyász vonul sötéten, A másik hajnalodva rózsaként dereng. Óhajtom én: legyen hő kedveződ a végzet, Hogy általolvasnod ne kelljen a sötétet! DALFORRÁS Költőnek lenni isteni, Én is költő leszek! Varázserővel szívemet E vágy szállotta meg. S e vágy nem szűnő lángiban Mindegyre égtem én; Ragadtam végre a kobozt Nagy tűzzel, hevenyén. 258
