Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Petőfi Sándor Pápán írott versei és székfoglalója
S az ifjú ajkain Míg néma csend honol, Az illanó vizár Vig hangokat danol. A hegysor elmarad; Az ifjú s a patak Sík róna téréin Tovább vándorlanak. De ifjú és patak! Oly gyorsan szerepet A róna téréin Miért cseréltetek? Halgatnak a habok, S ballagva lejtenek, Míg gyors szökés között Az ifjú dalt zeneg. Az elnémult patak Honát vesztette el; A dalra kelt fiú Ismét honára lel. LENKE SÍRJÁN Ádáz koporsó zordon éjjele! Mivé tevéi te oly sok örömet? Mivé tevéi te annyi szép reményt? Mely zsenge a szülői szív felett, Mely egy kéjparadicsomot Ígért Rózsás kövendő boldog karjain; Kegyetlenül mind elragadtad ezt, Csak romja áll még: a keserv, a kín! Oh, a szülők! ha sorsok vészt zúdít Keblökbe dúlni és pusztítani: Ki fog, miként egy égnek angyala, Bút űzve rájok felmosolygani? 257
