Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Petőfi Sándor Pápán írott versei és székfoglalója

És ha zúg a szélvész tomboló csatája,

És ha nyögve sír a berki csalogány;

És te lengsz előmbe, hogyha sujta bánat,

S hogyha keblem éjén kéj koránya támad Kíncsaták után.

Lelkesült idegről száll feléd az ének,

Forró érzeményim szállanak vele;

Oh ki élsz ragyogva túl a földhomályon,

Halld meg a sóvár szűt, égi ideálom Tiszta kebele.

Jőj le bájaidnak szép gazdagságában,

Jőj egy pillanatra, túlvilági lény!

Jőj, ez árva lét hogyelfeledve légyen,

Hogy szelíd ölednek enyhe édenében Idvezűljek én.

Hervadok, teérted hullanak virágim,

Mint a gyenge rózsa nyári hév alatt;

Légy keserveimnek édes, égi bére,

Hintsd e sorvadó ajk égető tüzére Szellemcsókodat!

Vagy ha zárva tőled e világ határa,

Oh karjaimba jőnöd nem szabad!

Ints, ragadj föl hozzád egy varázserővel,

Ints, hagyj összeforrni fényed szépségével, Nélküled haj éltem kín és kárhozat!

KÉT VÁNDOR

Honán kül a fiú Honában a patak Magas hegyek között Együtt vándorlanak.

De míg az ifjú megy Csüggedt lépésivel, Sziklákon a patak Gyorsan sikamlik el;

256