Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Mezei Zsolt: A pápai Jókai-kultusz emlékei (1880–1925)
Jókai Mór levele Horváth Lajoshoz B.-Füred jul. 22.1880. Szeretett barátom! Önnek különösen meg kell köszönnöm azon atyafiságos megemlékezést, hogy azon ház falába nevemmel egy követ beillesztetett, a melyben az ön családja engem valóban tagjának tekintett, s úgy bánt velem, mint gyermekével. Rokoni, baráti szeretet tényének kell azt elfogadnom, mert különben egy emlékkő egy olyan drága kő, a mit élő ember meg nem fizethet. Én ugyan lelkembe tekintve, nyugodtnak érzem magamat az iránt, hogy a mi napjaim még hátravannak, azok sem fognak olyan foltot illeszteni életem folyására, a miért önnek a ház falát valaha sárral dobálja meg a nemzet; de még is ez az emlékkő senkire nézve sem annyira emlékeztető, mint én reám, a kinek napról napra ügyelnem kell, hogy abból még csak egy darabka is le ne csorduljon. Olyanforma kötelezettséggel jár ez, mint a bibornoki kalap, a mivel a megtiszteltnek többé nem szabad kilépni az utcára gyalog, nehogy csak a lába hegyét is besározza. Fogadja ön hálás üdvözletemet, egész családjára nézve is. Lakjék azon ház födele alatt mindenkor boldogság és megelégedés; ezt a téli arcképemet pedig legyen ön szíves emlékül elfogadni, a haj ugyan hamis rajta, de minden egyéb igaz, s legigazabb ön iránti változhatlan baráti szeretetem. Igaz híve Jókai Mór 230
