Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Veress Zsuzsa: Jókai és a mai olvasó
Veress Zsuzsa Jókai és a mai olvasó Lectori Salutem! ,A jó olvasó szűz, újra meg újra. Mindig mindent elölről kezd. Szűz és bátor. Van bátorsága önmagához igazodni. Olvas, mert ez neki így jó. Azért olvas, amiért eszik. ” (Esterházy Péter) Attól, hogy nincs tökéletes ló, még nem mondhatunk le a „lóság” ideájáról. Azonképpen az olvasó imént felvázolt ideájáról sincs okunk lemondani. Bár természetesen minden ebbe az irányba mutat. Mert hiszen nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy egyre kevesebben olvasnak egyáltalán bármit. Ezen belül XIX. századi szépirodalmat még kevesebben. A kötelező és közhelyszerű do- hogástól - a televíziót, a számítógépet stb.-t illetően - megkímélem Önöket. De azért valószínűleg senkinek nem okozok meglepetést, amikor azt mondom, hogy egy ilyen témában, mint az enyém, kénytelen leszek ünneprontó lenni. Jókairól mindannyian megtanultuk az iskolában, hogy ő volt az, aki rászoktatta a magyar közönséget az olvasásra. Gyakran belegondoltam abba, vajon milyen lehetett, amikor az emberek izgatottan szorították magukhoz a még nyomdafesték szagú legújabb regényét, és siettek hazafelé - egyébre sem vágyva, mint egy kényelmes kanapéra, ahol leheveredvén végre elkezdhetik olvasni; majd néhány hét múlva jóleső, mély sóhajjal tették el könyvszekrényük polcára a többi bőrkötéses kötet mellé, s utána még sokáig ábrándoztak a regény világán belül maradva... Az ízlésváltás viszonylag hamar elkezdődött. Mikszáth ugyan tisztelettel és rajongással volt iránta, de nála már sok minden ironikus megvilágításba került, ami Jókainál még a megilletődött komolyság hangján szólalt meg. A nyu- gatosok fellépése és beérkezése után az ízlés megváltozásának folyamata felgyorsult - de Jókainak még sokáig széles olvasótábora volt. 23 L
