Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Vass Vince: Jókai kálvinizmusa
szivárvány csak a gyermekszemekben észlelhető.” Hősei olyanok, akiknek szeméből nem veszett el ez a kék szivárvány, akikben ez a lélek továbbra is uralkodó maradt. Ezért valamennyien fiatalok, akikben még romlatlanul úr a lélek, akiken még nem tudta elhomályosítani az élet az őseredeti mennyei elemeket. Itt van otthon Jókai: az emberi lélek szűz területén. És érdekes, hogy ezek a mély lelkiséggel, aszkétikus hősiességgel megáldott alakjai majdnem kivétel nélkül reformátusok, vagy legalábbis protestánsok (Tatrangi Dávid, Baradlay család, Manassé, Kárpáthy Zoltán stb.) A fekete gyémántok ritka és csodálatos jellemű hőse, Berend Iván büszkén mondja, hogy egyik őse gályarab-prédikátor volt: „Csak egy szót kellett volna kimondania a prédikátornak, melyet a kardinális eléje diktált, és megszabadult volna. Ez a szó volt: abrenuncio. Nem mondta ki.” Ilyen Berend Iván is, kemény, mindennel dacoló hős. Ha nemes, nagy, erős és vonzó személyiséget akar rajzolni Jókai, valami ősi ösztön arra hajtja, hogy ezeknek a lelki vonásoknak forrásául, mintegy magyarázatául reformátusnak rajzolja hőseit. Ilyen jellemeket szinte csak a kálvinizmus formálhat. Ez a tiszta lelkiség, az erő és a jellemszilárdság vallása. Még a csikóst is csak kálvinista nyakkal tudja elképzelni: „Büszke, rátartó faj, nemes arcvonások naptól barnapirosra zománcozva, napba néző szemek, sugár szemöldök s hozzá délceg termet, kálvinista nyakkal.” Gyáva, ügyetlen, hitét megtagadó, elveivel megalkuvó, gyönge, visszataszító alakot nem tud reformátusnak elképzelni. Regényeinek ilyen alakjai mind más felekezethez tartoznak. Az igazi magyar erények hordozói is mind kálvinisták, mert ez a vallás szerinte is „magyar vallás.” Ha nem református, vagy nem protestáns hőse kiváló jellem, erős és leikies hős, akkor a regény folyamán vagy a végén reformátussá lesz. Jellem változást csak vallásváltozással együtt tud megérteni, de református alakjai sohasem hitehagyók. Ez jellemzi őket: „Megesküdtem Isten előtt, hogy ahhoz a valláshoz, ahhoz az egyházhoz, melynek hitét felvettem, itt a földön és a másvilágon igaz, hű követő leszek.” (Egetvívó asszonyszív) Pedig ez egy törékeny nő, s úgy tért át a református hitre. 208
