Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Vass Vince: Jókai kálvinizmusa
Vass Vince Jókai kálvinizmusa A nagy mesekirály, aki tündérvilág csodakertjében aranysugarakba öltöztette elénk az egész magyar világot az ázsiai kacagányos hősöktől egész a jelenkorig, lelke öröklött ösztönével, szíve gyermekesen tiszta képzeletével református volt. Cspda-e hát, hogy ha mesevilágában találunk egy-egy drága gyöngyöt kálvinizmusából is, cKoda-e, ha erről az eddig nem eléggé feltárt és alig méltatott oldaláról igyekezünk megközelíteni azt a férfiút, aki bár az egész világé, mégis a mi fiunk, a dunántúliaké, mégis a mi hitünknek vallója: kálvinista? Ha ezt elfelejtenénk, a Jókai képének egy gyémántsugara maradna homályban, ha ezt mi nem emelnénk ki a homályból, vajon ki tenné azt meg helyettünk? Környezete, neveltetése Az a kálvinizmus, mely Jókai szívéből ragyogott elő s világnézetének megadta az alapját és stílusát, környezetében és neveltetésében gyökerezik. Komárom városában született, amelynek református híveiről ezt írja később: „Nem volt olyan alacsony sorsú ember a gyülekezetben, aki a Hübnerből a bibliai történeteket, a Hármas Kis Tükörből Magyarország földrajzát, történetét, az erkölcsi élet szabályait, számvetést, s ami a fő dolog, a vallástanító kátét könyv nélkül ne tudta volna. Ami pedig a zsoltárok éneklését illeti, abban nagy híre volt az én felekezetemnek. Hát még az a szép kántus?” (Szatyor) „Minő népek voltak azok! Most is büszkén tágul a keblem, ha rájuk gondolok.” Ezek között az emberek között született Jókai abban a házban, amelyet buzgó reformátusok építettek az üldözések korában titkos összejöveteleik és istentisztelet tartására. Apja őskálvinista család sarja, s ilyen lelket szívott magába a gyermek Jókai is. Kálvinista erényeket örökölt apjától, mély vallásosságot édesanyjától. A tanulmány a Jókai-centcnárium alkalmával látott először napvilágot a Dunántúli Protestáns Lap hasábjain (1925/4-5. szám). Később különlenyomatban is megjelent (13p., 1920). (A szerk.) 203
