Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Vass Vince: Jókai kálvinizmusa

„Milyen angyali élet volt annál a mi házunknál! Sohase hallatszott ott egy haragos szó. testvéreim szerették egymást, engemet még jobban” - írja boldog visszaemlékezéssel. Ebben a légkörben korán a költészet felé nyílott meg a fogékony és dédelgetett gyermeki szív. Hét éves korában már verses köszöntővel köszönti édesapját nevenapján:

„Tartsd meg jó atyámat, Isten,

Hogy az mindenben megintsen

Ha dolgomban hibát

Hogyha lát. ”

12 éves volt, mikor édesapját elveszítette, s így neveltetése egészen anyja gondjaira maradt, akinek a nagytudományú professzor, Vály Ferenc, Jókai későbbi sógora, volt nagy segítségére. Az özvegy pedig példás erkölcsű, buzgó, vallásos lelkű asszony volt, akit mindenki szeretett és becsült Komáromban. Háza valóságos templom volt, s a kerekes rokka pergő zümmögése közben felfelhangzott a buzgó ének, ami később is, mint valami visszhang tört elő Jókai kebeléből: „Istenre bízom magamat.” Leírja Jókai azt is, hogy mikor úrvacsorái borról kellett gondoskodni, „az én megboldogult anyámnak a házánál, aki már akkor özvegyi gyászköntösét viselte, gyülekeztek össze a város hithű asz- szonyságai, s kiki magával hozván megtakarított háztartási pénzét, összeadtak egy akkora summát, amelynek kamatjából azontúl örök időkig igaz, hamisítatlan bort lehetett vásárolni.” Jellemzi az édesanya kemény kálvinistaságát az is, hogy mikor a már ügyvédbojtár Jókai és egy komáromi katolikus leány között viszony kezdődött úgy, hogy a városban már készülő házasságról beszélgettek, Jókainé így pattant fel: „Soha, míg én élek, nem engedem, hogy az én fiam katolikus leányt vegyen el.”

Ebben a családi légkörben a gyermek Jókai andalgó lelkének a Szentírás, a Szikszay és a zsoltároskönyv képezték első táplálékát. így történt, hogy mikor a kis Jókai iskolába került, nagyot nézett a rektor, amint a gyermek nagy sebesen olvasni kezdett a zsoltárból: „Megfogtam a zsoltárt két kézre s szilárd büszkeséggel elkezdtem abból sebesen olvasni, míg a lélekzetem el nem fogyott.” (Önmagáról) Az iskolában szorgalmasan tanulta azután a Kis Káté és a Hánnas Kis Tükör nevezetes tudományait. „Ami jót tudok, mind ott tanultam én ebben a kis házban.” Mint hétéves gyermek, tanítója nevenapjára is verset út:

20J