Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Veress Zsuzsa: Petrovics Sándor, a pápai diákköltő
kulcsszava az enyészet, mely a vérbeli romantikusoknak is kedvenc témája. A múló idő, régi, dicső korok emléke, és a feledés megindítja a lírai alany képzeletét, s a zord romokba odavarázsolja a múltat, fantáziájával benépesíti az üres tereket: dicső múltat, „arszlánszívű” lovagokat, szorongva várakozó szerelmes hölgyet képzel a várba. E romantikus fantáziaképek után a lírai alany a valóságba visszazökken s a vers látványból átvált elmélkedésbe: a költemény zárlata minden földi vágy, nemes érzelem hívságos mivoltát, az enyészet egyetemes uralmát hirdeti. Ez a mű sem jellemző a későbbi Petőfire, de ez is fontos állomása volt. A négy évvel később írt A csárda romjai nem eléggé méltányolt remekműve. Ez a vers felépítésében annyira hasonlít az Elégiához, mintha tudatosan alkotott volna hasonló gondolatmenetben homlokegyenest ellentétes mondandót. Az embernek az a benyomása, mintha egy korábbi tájeszmény megfogalmazását illető levetett burokban tudatosan és akaratlagosan írta volna meg ellenkező, immáron saját tájeszményét. Adva van a gazdag kelléktárú kezdőkép - ám ezúttal a síkvidékről, éspedig a hegyvidék provokatív hangú elutasításával párosulva. A tiráda vége pedig direkt szembeállítás, értékválasztás. „Nem váromladék ez. Csárdának romjai. ” Ezek után következik a romok benépesítése, fantáziaképekkel. Az ironikus-humoros hangvételt felváltja a pátosz, itt már nem a regényes lovagkor, hanem a magyar történelem megidézése hozza magával. A mindenen úr enyészet e versben is elmélkedésre indítja a lírai alanyt. A zárlatban a kietlen, forró pusztaságban a beomlott gémeskúton gubbasztó mogorva vén sas képe pedig fenségesebben, nagyobb megjelenítő erővel fejezi ki a múlandóságot, mint a várromot burkoló sötét fellegek... Ezek a versek, amiket a fiatal Petőfi önkifejezésül választott - ne feledjük - fordítások. A feladat mesterségbeli, technikai oldalát szerencsésen oldotta meg stílus, nyelv, ritmus szempontjából is. A Tavaszban Petőfién kívül alig szerepel fordítás. Ennek okát legfeljebb találgatni lehet: Nem készültek fordítások? Petőfién kívül a többi túlságosan gyengén sikerült? 157
