Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Veress Zsuzsa: Petrovics Sándor, a pápai diákköltő

2.

A Tavaszban szereplő versei közül a Tűnődés és az Ideál életérzés, hangvétel tekintetében meglehetősen közel állnak egymáshoz, és a fentebb taglalt fordításokhoz, egyszersmind meglehetősen távol a későbbi Petőfitől. Mindkettő tárgya valamiféle testetlen epekedés, éteri vágyakozás - nagyjából Bajza modorában. Romantikus elvágyódásról van szó, a földtől való eloldozódásról a szárnyaló képzelet és lelkesültség útján. A szerelem nem valóságos élmény, hanem olyan átszellemült állapot, amely „égi” tárgyat keres magának. (,fkkár a lyányka hű ajkáról / szedvén új édes csókokat, / Akár a szárnya képzetemnek / Dicsőbb világokhoz ragad. ” (Tűnődés)

E verszárlat nem hagy kétséget afelől, hogy a költeményben múlt idejű, befejezett tényként említett szerelem („Hű lyányka dűle karjaimba”) nem valóságos „lyányka” iránti érzelem, hanem egy közelebbről meg nem határozott és meg nem határozható, nemes szenvedélyt keltő fantáziaszülemény. Szerelemvágy a szerelem iránt. Az érzelem platonikus természete a másik versben még nyilvánvalóbb, ahol is a vágy tárgya kimondottan is egy égi ideál. Ég és föld ellentéte - s a lírai alany e kettő közti feszültsége - mindkét versben megfogalmazódik: „Jőj le bájaidnak szép gazdagságában, / Jőj egy pillanatra, túlvilági lény"..., „Vagy ha zárva tőled e világ határa, / ...Ints, ragadj föl hozzád egy varázserővel. ” (Ideál)

Nemcsak e két versben kifejeződő életérzés, hanem a verselés is a Vörös- marty-Kölcsey-Bajza vonalat idézi. A Tűnődés félrímes, időmértékes strófáit a fiatal Petőfi gyakran alkalmazza, az Ideál még cizelláltabb, trochaikus lejtésű, változó szótagszámú, bonyolult rímképletű soraival. E művek nyelvezete pedig olyan szenvelgően könyvízű, hogy elrettentő példa gyanánt szokás idézni belőlük ilyen sorokat: ,A- kellemgazdag ifjúságnak / Elhulla bájvirulata” vagy „És ha zúg a szélvész tomboló csatája, / És ha nyögve sír a berki csalogány; / És te lengsz előmbe, hogyha sujta bánat, / S hogyha keblem éjén kéj koránya támad / Kíncsaták után”. Ez a korszak tipikus modora, amit Petőfi szerencsésen hamar kinőtt s amilyen sorokat viszont tucatjával írtak a negyvenes években még országosan ismert költők is, a tizenéves diákok még inkább.

A Tavaszban különösen (Dömjén és) Ács Károly jeleskedett hasonló tónussal, a tipikus almanach-stílussal. Unió című versének témája is szinte meg158