Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Veress Zsuzsa: Petrovics Sándor, a pápai diákköltő
később az Athenaeumban, a Pesti Divatlapban és a Hölgyfutárban; Finta Károly egy Jósika-regényt dramatizált és lefordította Victor Hugo Hernaniját; Szűcs Dániel tagja lett a Kisfaludy Társaságnak; Kolmár József pedig, aki Batthyány, Kossuth és Jósika munkatársa is volt, segédszerkesztőként is szerepelt a Pesti Divatlapnál. Vály Lajos lelkésznek több verseskötete is megjelent, az 1855-ös kötet Jókai közreműködésével. Sokan pedig nem az irodalom terén, hanem más területen lettek naggyá: Kerkapoly Károly pénzügyminiszter lett, FÖldváry Sándor ’48-as honvédezredes, Kozma Sándor királyi főügyész.’ (Az ő fia Kozma Andor költő, aki többek között A carthagói harangok című vers szerzője. Ez a vers emléket állít az 1848-as pápai diákoknak, főként Bocsor professzornak.) Jókai megszámolta: pápai diáktársai közül később ti- zenketten kerültek be valamilyen lexikonba. Szellemi kapacitás terén tehát meglehetősen magas lehetett az átlagszínvonal. Hogy ez mit jelent, azt a későbbiekben látni fogjuk. Még inkább kvalitásnak számított a Képzőtársaság diákok által felkért tanár-elnöke: Tarczy Lajos. A professzor Petőfi diákságának idején a krisztusi korban volt. Berlinből tért haza, ahol hegeliánus filozófiát hallgatott. Bölcseleti tárgyú cikkeit is ebben a szellemben írta, s ezzel kiváltotta feljebbvalói neheztelését, mivel a kollégiumban akkor még kantiánus szelek fújtak. így a főiskolai rangú református kollégiumban matematikát, fizikát tanított, országos hírű tanár és tankönyvíró volt. 1840-ben az Akadémia tagja közé választotta. Nem véletlenül került azonban egy irodalmi diáktársaság élére. Tájékozott, pallérozott ízlésű olvasó volt, műértő és műpártoló, esztétikai képzettsége pedig magasszintű és korszerű. Több művészeti tárgyú dolgozata közül kiemelkedik „A dráma hatása és literatúránk drámaszegénysége” című értekezése. Ez a munka a „haza és haladás” elkötelezett hívének, elmélyült gondolkodónak, éleslátó, analitikus elmének mutatja Tarczyt. Drámairodalmunk és színházművészetünk állapotrajzának, az okok elemzésének értéke vetekszik Katona József tanulmányáéval. („Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni?”) Az, hogy a korban több hasonló tárgyú írás született, Tarczy problémaérzékenységét, aktualitások iránti fogékonysá- * * Az adatok SziNNYEI József: Magyar írók élete és munkái I-XIV. (Bp., 1891-1914) című biobibliográfiájából származnak. 150
