Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Hudi József: Pápa szabadalmas mezőváros a reformkorban

A bakonyalji város a maga 13 000 lakosával - népességét és gazdasági fejlettségét tekintve is - Veszprém megye második legfejlettebb városának számított.6 Pápa az 1840-es években számos városi funkciót ellátott: igazgatási, gazdasági, kulturális szerepe vitathatatlanul a térség központjává tette. Egyszerre volt az állami adminisztrációnak (posta, hadkiegészítés) egyik dunántúli székvárosa; a vármegye alközpontja (vármegyeházzal, börtönnel, főorvosi, főszolgabírói hivatallal, alpénztárral), a hatalmas gróf Esterházy uradalomnak (a pápa-ugod-devecseri uradalomnak) központja.

Egyházkormányzati szempontból is fontos helyet foglalt el, hiszen püspökei - Torkos Jakab (1795-1827) és Tóth Ferenc (1827-1844) - révén székhelye volt a dunántúli református egyházkerületnek, református és katolikus esperese révén központja a pápai református egyházmegyének, illetve a pápai főespe- rességnek.

Pápa ugyanakkor már régóta iskolaváros, amelyben az óvoda kivételével minden iskolatípus megtalálható. A felekezetek mindegyikének: a katolikusnak, izraelitának, reformátusnak, evangélikusnak is volt elemi iskolája, a katolikusoknak középiskolája (1638-tól pálos, majd bencés gimnázium), a reformátusoknak pedig jogi és teológiai képzést is biztosító kollégiuma (1531).

Nem hagyhatjuk említés nélkül azt sem, hogy a kisalföldi város gyógyszer- tárával, kórházaival, szegényházával, vármegyei fenntartású tébolydájával a tágabb környék egészségügyi ellátását biztosította.

A város - bár polgársága 1439 óta harmincadvám-mentességet biztosító királyi privilégiummal dicsekedhetett - egészében véve 1848-ig földesúri joghatóság alatt állt; a városi önkormányzatok felett - a távol lévő földesurak nevében - a várkastélyban székelő uradalmi tisztek gyakorolták a felügyeletet. Az uradalom a XIX. század első felében már a város fejlődését is igyekezett előmozdítani. A város gróf Esterházy Károlyt éppúgy a jótevői közé sorolhatta, mint annak jószágkormányzóját, Bezerédy Mihályt.

0 Érdekes, s a polgáiság öntudatára jellemző, hogy a város vezetése a hivatalos iratokban olyan önképet alakított ki magáról, mely szerint a megye legnépesebb városa 16 000 lakossal. Ezt a korabeli sajtó is átvette, s megtoldotta azzal, hogy kulturálisan is a megye legélénkebb városa. A Pesti Divatlap tudósítója például 1847-ben azt írta, hogy „Műveltségi tekintetben Pápa emelke- dettebb állást foglal el Veszprémnél.” ANTALFFY Gyula: Reformkori magyar városrajzok. Bp., 1982. 147.

U