Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Hudi József: Pápa szabadalmas mezőváros a reformkorban
1842-ig, a városrészek közigazgatási egyesítéséig, rendkívül széttagolt volt a városigazgatás, hiszen külön önkormányzata volt a jórészt polgárok lakta Belvárosnak, az agrár-jellegű Felsővárosnak és az Alsóvárosnak. Ezen kívül külön önkormányzatba tömörült a mezőváros nagy számú - jelentős részben protestáns - nemessége, amely a várossal és a földesúrral szemben is harcot folytatott kiváltságainak megőrzéséért, s mindenkor támasza volt a protestánsok vallási szabadságharcának.7 Közigazgatási feladatokat is ellátott a zsidó hitközség, amely 1846-ig gondoskodott a zsidók állami adójának, az ún. türelmi adónak beszedéséről.8 A feudális megosztottságot tükröző hatodik önkormányzatként a Református Kollégiumot kell megemlítenünk, amely az egyházkerület által jóváhagyott törvények szerint élt.9 A kollégiumi diákok felett sem az uraság, sem a városi tanács nem ítélkezhetett; mindnyájan a kollégium kormányszéke alá tartoztak.10 * A nevelés sikere érdekében külön világban, saját normáik szerint éltek. A reformkor két évtizede jelentős fejlődést hozott a város életében.11 Korszerűsödött az infrastruktúra: javult a távolsági közlekedés, megkezdődött a középületek csatornázása, előrehaladt az utcák kövezése; a belvárosban kiépítették a közvilágítást. A polgárság nagy részét tömörítő 24 céh még biztos megélhetést tudott nyújtani tagjainak, de néhány szakma - az osztrák-cseh gyáripar előretörése következtében - már értékesítési nehézségekkel küzdött, s ezen az iparvédelmi mozgalom sem tudott változtatni.12 A helyi tőkeerős cégek ipari vállalkozásokba fektették tőkéjüket. A zsidó Neumann család üveghutát üzemeltetett Somhegy-pusztán, a Schlésinger7 1785-ben 573, 1847-ben 1199 nemes élt a városban. A protestánsok küzdelmeit levéltári források alapján bemutatja TÓTH Endre: A pápai református egyház története. Pápa, 1941. * A zsidók külön adóztatását 1840-ban királyi rendelettel szüntették meg. 0 Megjegyezzük, hogy a várostörténeti, illetve iskolatörténeti munkák e tényt alig vették figyelembe. 10 Az 1830. évi törvények szerint a diákok egymás közti, a diákok és polgárok közti kisebb vétségeket az igazgató, illetve a tantestület; a nagyobbakat az iskolai szék vagy iskolai tanács büntette meg. A legsúlyosabb büntetésnek a kicsapás számított, ami ritkán fordult elő. " A korabeli sajtó alapján színes képet rajzol a reformkori Pápáról ANTALFFY Gyula: i. m. 127- 149., különösen 139-149. IZ Megjegyezzük, hogy egy 1900-ban megjelent újságcikk nyomán az a kép rögzült a honismereti irodalomban, hogy a XVIII. század második felében Pápán 35 céh volt. (Pápai Lapok 1900. 20. sz.) Az adatot átvette KISS István: A pápai plébánia története. Veszprém, 1908. 70., majd HORVÁTH Elek—TÓTH Endre: Pápa útikalauz. Pápa, 1930. 39. A városi tanácsi jegyzőkönyvek és a megyei céhösszeírások alapján úgy találtuk, hogy 1848 előtt 24 szabályszerűen működő céh volt a városban. VeML IV.l.b 1840. No. 1451. 15
