Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Bodolay Géza: Petőfi Pápán

Kollégiumi Lapok egykori szerkesztőjének tudósításában olvasható: „Ott sorakozott már az ifjúság a szabadság-szobor előtt... Petőfi szólt először A magyar ifjakhoz. Komoly vádat mondott reánk, és jaj nekünk, ha nem tartunk önvizsgálatot, vajon nem tart,ozunk-e mi is a bálványimádók s hiúság rabjai közé, kiknél a hazának fénye nem ér annyit, mint a hiúságnak múlandó csilláma.’’ „Mi nem megszokásból ünnepeljük március 15-ét - jelentette ki beszédében az ifjúsági elnök de úgy érezzük, hogy minden esztendőben szükségünk van a szabadság tisztító tüzére.” Beszédében a reformkorszak legnagyobbjait vonultatta el lelki szemeink előtt... Széchenyi Hitelének részletei, Kossuth fegyverre szólító szózata, a márciusi ifjak 12 pontja mutatták meg azoknak a gyönyörű napoknak minden célját és küzdelmét.

„A Nemzeti dal soha el nem kopó, mindig új esküje zúgott végig a sokaságon... és megindult a menet a Petőfi-liázhoz. - Hát majd a jövendő fog- e dicsekedni mivelünk? - kérdezte tőlünk Petőfi, s hirtelen rádöbbentem arra, hogy ez a kérdés minden magyar diáknak kell, hogy állandó kérdése és egyúttal sarkallója is legyen, hogy ne nyugodjék bele a hibákba, hanem, fogadja meg Petőfivel:

Erezzek bár százszor több fájdalmakat,

S verjen meg bár engem a nagy Isten érte,

Addig ostorozlak, nemzetem, míg végre Földobog szíved, vagy szívem megszakad!

(Van-e egy marok föld?)

Áldozzunk is valamit Petőfi emlékének, mutassuk meg, hogy ő nemcsak beszédtéma a mi számunkra, hanem tettekre is sarkall. Hozza össze végre az ifjúság a már többször tervezett bakonyi néprajzi gyűjteményt, és azt akkor esetleg a Petőfi-házban helyezhetjük el - ez volt az alapgondolata a háznál mondott beszédnek. - A Jókai-háznál örök tanítást kaptunk Petőfitől, amelyet, érezzük, nem szabad felejtenünk soha:

Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet,

Ha majd a jognak asztaléinál Mind egyaránt foglal helyet,