Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Bodolay Géza: Petőfi Pápán

Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán,

Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,

Mert itt van már a Kánaán!

(A XIX. század költői)

Találkozhattak Petőfivel ebben az évben a Képzőtársaság centenáriumi ünnepségének a résztvevői is, éspedig a kezdő költő két versét választották ki stílszerűen a műsor összeállítói. Az elsőt Pápán írta (Barátimhoz), a másodikat még korábban, Kecskeméten, utolsó pápai látogatása előtt, amelynek az igazságát ma is minden Petőfi-kedvelő érzi:

Anyám, az álmok nem hazudnak,

Takarjon bár a szefódél,

Dicső neve költő-fiadnak,

Anyám, soká, örökkön él!

(Jövendölés)

Itt bízvást abbahagyhatja Petőfi pápai éveinek és képzőtársasági utóéletének a krónikása a múlt idő kutatását. A költő Pápán töltött napjainak minden lényeges mozzanatát igyekeztem a legmegbízhatóbb, legpontosabb baráti és diáktársi emlékezésekből, a legújabb irodalomtörténeti munkák felhasználásával összefoglalni.

Képzőtársasági utóéletének a vázolásánál nem törekedtem teljességre, nem foglalkoztam a mintegy száz év alatt Petőfivel foglalkozó képzőtársasági dolgozatokkal; sem a költői példáját követők verskísérleteivel. Nem teljes ugyan a Petőfi-versek szavalásának a statisztikája sem, de azt hiszem, egy hiánytalanabb áttekintés lényegesen már nem módosítaná a képet Petőfi képzőtársasági kedvességéről a műit században csakúgy, mint a mostaniban. Tisztában vagyok azzal is, hogy a Képzőtársaság nem tükrözi az egész irodalomkedvelő pápai közönség vagy akár csak az ifjúság Petőfi-szeretét.

Biztatni is szeretném az ifjú kutatókat, ha van kedvük az eddigi eredmények kiegészítésére, kutassanak még értékes adatokat a többi pápai iskola, egyesület írott emlékeiben, hogy a „Petőfi Pápán” címben adott kérdést még pontosabban kidolgozhassa egy későbbi történeti összegezés a költő pápai