Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Bodolay Géza: Petőfi Pápán

„elvileg a táncmulatság elhagyása mellett határoz. ” A folytatás már nem ilyen könnyű, több taggyűlésen keresztül folyik a vita, mire végül a közgyűlés is kimondja a bál elhagyását, főérvként elfogadva az ország és a nép nehéz anyagi helyzetét. Ebben az évben tehát nem volt bál, s még a következőben sem, de a táncolni óhajtó ifjúság nem hagyta könnyen és tartósan eltéríteni magát a „tradíció”-tól, még vitagyűlést is rendeztek 1931 őszén a kérdésről: „Illik-e táncolni most a pápai diáknak márc. 15-én, vagy nem?” A „magasztos ünnepre” s egyebekre való hivatkozás - úgy látszik - nem győzte meg a tömegeket, mert 1934-ben minden további vita nélkül helyreállították a hőn óhajtott, reggelig tartó mulatságot.

A Képzőtársaság centenáriumi évében, 1941-ben ismét azt a „tradícióellenes” nézetet vallotta a 100. évfordulót is ünneplő társasági választmány, hogy a Bánk bán színházi előadásával befejezi a március 15-ei ünnepélyt, s javasolta, hogy más alkalomra tegyék át a reggelig tartó bálozást. A „hagyományőrző” iskolai vezetés ezt megakadályozta azzal, hogy farsangi bálra csak éjfélig adott volna engedélyt tanulmányi okokra hivatkozva, a mindenekelőtt reggelig mulatni óhajtó ifjúság erre leszavazta a választmányt, amely még a pár éve bevezetett június elsejei „főiskolai nap”-hoz (különböző iskolai versenyek napjához) kapcsolódó, reggelig tartó „juniális” bálra tett javaslatot, hogy március 15-én ne legyen mulatság. A viharos közgyűlés után, amelyen a választmány tanárelnököstül lemondott, végül az a megoldás született, hogy külön bálbizottság alakítására kapott engedélyt a bálozó diáksereg, a választmánytól pedig elvárták a már javában készülő komoly ünnepségek megrendezését. „Tanárelnök úr bejelenti - írja a jegyzőkönyv - a tanári kar óhaját és kívánságát: a K.T. választmánya, tekintettel a közelgő márc. 15-éré és a jubileumi ünnepségekre, tartsa meg tisztségét. ” Több szó nincs a március 15-ei bálról sem ennek az évnek, sem a következő éveknek a képzőtársasági jegyzőkönyveiben, csak a társaság főtitkára jelenti a Képzőtársaság centenáriumi ünnepségén: „A március 15-i bált idén nem a Képzőtársaság rendezte. ”

Az 1941. március 15-ei ünnepség keretében egyébként csupa Petőfi-vers hangzott el, mert szakított a választmány azzal a „hagyománnyal” is, hogy a tagok saját gyenge ódáikat adják elő az ünnep „örömére.” Helyettük inkább Petőfi „üzeneteit” tolmácsolták az iskola egész ifjúságának. Mint a Pápai

m