Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Bodolay Géza: Petőfi Pápán
Ez nem azt jelenti, hogy a diákság többsége részt vett ebben a komoly ifjúsági munkában, hanem azt, hogy a viszonylag kevés társasági tagból kerültek ki azok a márciusi ifjak, akiknek a nevére ma is hálásan és büszkén emlékezünk. * * * A szabadságharc leverése után pár évig hallgattak (legalábbis jegyzőkönyvet nem vezettek) a diáktársaságok. A pápai Képzőtársaságban is csak az 1854/55. tanévről maradt jegyzőkönyv, amely arról győz meg bennünket, hogy Petőfi pápai diadalútja tovább folytatódott halála után is. Ebben a tanévben harmincnyolc szavalat hangzott el, közülük tizennégy vers Petőfié. Utána következett Vörösmarty nyolc verssel, köztük van a Szózat; Kölcseytől csak háromszor szavaltak, Garay és Tompa kétszer szerepelt. A Petőfi-versek között ott volt a Dalaim, az Egy gondolat bánt engemet, de a korai kedvelt versek közül is szavalták A hazáról „czimű szép művét”, Az őrültet, az Ivás közbeni, a Levél egy színész barátomhozt. Érdekes bejegyzés, hogy az egyik társasági tagnak közkívánatra egy következő gyűlésen is el kellett szavalnia Az utósó emberi a tagok nagy tetszése miatt, amit meg is tett „szép sikerrel.” A következő két tanévben is hasonló volt a helyzet, csak Vörösmarty előzte meg pár verssel Petőfit (nyilvánvalóan akkor történt halálát követően az országos gyász miatt), de míg Vörösmarty 9 elszavalt verse között háromszor szerepelt A hontalan, Petőfitől 6 alkalommal mindig más-más verset szavaltak; köztük újra előfordult az Egy gondolat bánt engemet 1856/57-ben. Többi költőnk csak egy-két verssel jelent meg a gyűléseken; ott volt még Kisfaludy Károly is a Szegény tatán-al, de ott volt már Tompa Mihály is A gólyához című költeményével. 1857/58-ban viszonylag kevés verset szavaltak, többször csak azt jelölték, hogy elhangzott 3-4 szavalat egy-egy gyűlésen, de hogy kitől és mit szavaltak, azt nem jegyezte fel a társaság jegyzője. A kevés feljegyzettből kitűnik, hogy Petőfinek öt vemét szavalták, Vörösmartynak csak két, Eötvösnek és Arany Jánosnak egy-egy vemét (a Búcsúi, illetve a Zách Klárái). 1858/59-ben 52 vemből 22 Petőfié volt, őt követte Vörösmarty 7 verssel, Aranytól, Bajzától, Garaytól csak 3-3 verset szavaltak, Eötvös kétszer fordult elő (a később is hálás szavalati darabnak számító) Búcsú és A megfagyott gyermek című verseivel. 136
