Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XIII. Hogyan lettem diák?

Mikor én ebbe az idegen világba beléptem, ennyi sok ismeretlen - az előtt nem látott - gyerek közé, bátortalanul és félve foglaltam helyet valamelyik pad szélén; elfogult voltam, hátha nem állom meg helyemet itt úgy, mint nálunk oda át. Annyi volt itt az úri gyerek, a kiknek az arcza csak úgy ragyogott az önbizalomtól, ezek bizonyára derekabb legények, mint én, gondoltam magamban, és nem is mertem hozzájuk közeledni.

Az elfogultságom csak akkor engedett, mikor az adott feleletekből láttam, hogy ezek mindegyikével bátran kiállom a versenyt. Mikor aztán én is az egyes tantárgyakból rendre feleltem, és feleleteim kifogástalanok, latin gyakorlataim pedig mindig hibátlanok voltak, a tanulótársaim kezdtek hozzám simulni és velem barátkozni. Különösen Klein Laczi - a megyei tiszti főorvosnak113 a fia, tartott velem szorosabb barátságot. A házukhoz gyakran eljártam, szerettem is hozzájuk menni, mert a család minden tagja velem szemben igen szives volt, és soha sem éreztették velem, hogy én szegény gyerek vagyok. A Laczi meg igazán meghatóan ragaszkodott hozzám; pedig tulajdonkép ve- télytársam volt, mert az érdemsorozatban mindjárt utánam következett.

A tanulásban könnyen boldogultam, mert majdnem az összes tantárgyakban már volt bizonyos előismeretem; a latin nyelvből pláne egész auctoritas lettem. A mi érthető is, mert az osztály a legelején, az olvasási gyakorlaton kezdte, én meg már az egész évi tananyagot tudtam, s nekem már csak az uj szavakat kellett megtanulnom, s igy ebben a tantárgyban versenytárs nélkül álltam. Minthogy a mindennapi felis foglalkozott. Vö. SZINNYEI 1908. XII. 89-90., BERKÓ-LEGÁNYI 1987. 81. (A bencés névtár Sáli Ágost Sándor néven említi.)

113 Klein Mihály orvosdoktor (1805-1877) Iglón született, 1831-ben Pesten fejezte be orvosi tanulmányait, ezután Komáromban telepedett le, ahol 39 évig a megye tiszti főorvosa volt. Vö. SZINNYEI 1899. VI. 510.- 122 -