Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

IX. Szűcs Sándor

kellek benneteket. - Hát úgy is tett, a miként beszéle. Engem is felkapott a hátára valamelyik gyerek, és a kemény pálczaütések felettem is suhogtak. A pálczaütések nyomán keletkezett sajgást csak elfeledtem, hanem a büntetés feletti szégyenérzetem kimondhatatlanul lesújtott. Soha még dorgálást sem kaptam büntetésül, s ime most a legsúlyosabb büntetésben volt részem.

Ez volt az első és utolsó büntetés, ami engem egész tanulói pályámon ért, lekiismeretemben azonban felmentve éreztem magamat, s máig is azt hiszem, hogy a megtorlás a kellő mértéket meghaladta.

Ezt az esetet különben annak illustrálására hoztam fel, hogy Szűcs Sándor előtt nem volt személyválogatás. Az iskolai fegyelmet mindenkivel szemben egyenlően gyakorolta, és a mit kimondott, azt kérlelhetetlenül végrehajtotta. Része is volt ezért a tanítványok részéről olyan tisztelet és megbecsülésben, a milyent összes elődei nem élveztek. Már megjelenése is tisztelet parancsolt; tekintélye nem volt kisebb a közönség előtt sem, a mely az intelligens tanítót kifogástalan jelleme és korrekt magatartása miatt szintén megbecsülte.

Az ilyen tanító vezetése mellett - a mint várható volt is - fényes exament tettünk. (Akkor még ezt a szót: vizsga, nem ismertük.) A meghívott szülők csak bámultak, hogy mennyi mindent tudunk mi, amit ők még nem tanultak. A legidősebbeknek, pláne, még latin nyelvtant is tanított Bocsor István pápai tanár kézi könyve67 szerint. Tanultuk az alaktanból a declinatiókat, a melléknevek fokozását és a 4 igeragozás cselekvő formáját. Fordítottunk nemcsak latinból magyarra, de magyarból latinra is. A vizsgán bemutatott szépírás füzetben feltűnést

67 Bocsor István Latin nyelvtan lépcsőnkénti gyakorlatokkal c. tankönyvének első kiadása 1839-ben jelent meg Pápán. Több évtizedig használatban volt, utoljára 1876-ban adták ki. SZ1NNYEI 1891.1. 1120-1123.

~75-