Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

IX. Szűcs Sándor

keltett az én szép írásom, és Vámossy István68 káplán urnák annyira megtetszett, hogy elismerése jeléül egy ezüst húszast ajándékozott. Megállapíthatom tehát, hogy az első honorárium 11 éves koromban ütötte a markomat.

A következő év nyarán Szűcs Sándor már annyira megbízott a képességemben, hogy magán tanítóul ajánlott Nérei Ferencz kávés két fia mellé.69 Az idősebbet Ödönnek, a fiatalabbat Dezsőnek hitták, a kisebbik akkor még nem is járt iskolába. A feladat az volt, hogy a gyerekeket játszva oktassam a betűk ismeretére, illetve a nagyobbat, a ki a betűket már ismerte, - ezeknek egybe foglalása és szavakká alakítására. A gyerekekkel a nagy szünidőben foglalkoztam, de csak délelőtt, délutánom az szabad volt. A kávéháznak az udvarán volt egy nagy homokbutzka; e körül foglaltunk helyet rendszerint, és a homokba rajzolt alakok képezték foglalkozásunk tárgyát, melyek közé egy-egy betű alakját is becsempésztem. Valami ragadt is meg belőlük, de nem sok, mert utasításul volt adva, hogy a dolgot egyáltalán ne forszírozzam, inkább csak mint játszótárs mulattassam a gyerekeket.

Egy ízben aztán kitüntettek azzal, hogy ott marasztottak ebédre. Nagy volt az én elfogultságom, mikor a fényes ebédlőbe beléptem, szinte káprá- zott a szemem a díszes berendezéstől, a csillogó ezüst evő eszközöktől.

68 Vámossy István káplán Révkomáromban született szegény iparos családban. Hunyadi-huszárezred katonájaként részt vett a szabadságharcban, amiért Pozsonyban fogságot szenvedett. Szabadulása után Nagy Mihály komáromi lelkész és püspök mellett lett segédlelkész és titkár. 1862-től 1883. október 24-én bekövetkezett haláláig Lakszakállason (Komárom vm.) volt református lelkész. 60 évesen hunyt el. Két műve jelent meg nyomtatásban. Vö. SZINNYEI 1914. XIV. 828.

69 A később Baross utcának nevezett utcában állt az 1830-as években a Csóka vendéglő, melyet később Nérei, majd Dózsa vendéglőnek neveztek. A vendéglő emeleti termében magyar színtársulatok is felléptek. 1888. szeptemberében, majd október l-jén Völgyi György színigazgató társulata játszott a Nérei vendéglőben. Vö. BARANYAY 1941. 16., 24., BARANYAY 2002. 373., 377.-76-