Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)
IX. Szűcs Sándor
miatt valaha valaki panaszt emelt volna, mert az ősi törvényt minden lóggó gyerek ismerte. Valahogyan a fülébe ment a tanitó urnák ez a mi gyakorlatunk, és másnap az osztályban szóvá tette, és figyelmeztetett bennünket arra, hogy azt, a hogyan mi társainkkal szemben eljárunk, nem helyeselheti. Hiába hivatkoztunk aztán mi arra, hogy ez régi gyakorlat, velünk szemben is azt alkalmazták, mikor lóggósok voltunk. Nem használt a felhozott érv, ki lett adva parancsolatban, hogy ezentúl minden énekes gyereket egyenlő osztályrész illet, mert a tanitó úr szerint minden gyerek egyformán fárad, egyformán koptatja a csizmáját. Ez a rendelet mélyen sértette a mi jogérzetünket, mi azt tartottuk, hogy ha mi a kisebb rangsorban alacsony dijazás mellett a jobb jövő reményében kitartottunk, most minket ez a jobb dijazás törvényesen és igazság szerint megillet. Formálisán összeesküdtünk a kiadott rendelet ellen, és el voltunk határozva ezzel szemben a régi gyakorlat fentar- tására. Az alkalom nem sokáig váratott magára, a következő temetésnél volt négy lóggós. Kaptunk összesen a 10 gyerek 64 krajczárt. Ebből megtartottunk magunknak 48 krajczárt, a 4 gyereknek pedig átadtunk 16 krajczárt, és minden lelki háborgás nélkül raktuk zsebre a nagyobb osztalékot; abban az erős bizakodásban voltak az én osztozkodó rendes társaim, hogy hiszen nagyobb baj nem lehet belőle, mert a lázadók közt én is ott vagyok; engem meg csak nem bánt a tanitó úr! No, hát ez a bizakodás hiába való volt. Másnap reggel, mikor elvégeztük az éneklést és imádkozást, azon kezdte a mi jó tanítónk, hogy kihitta mindazokat, a kik tegnap mint énekes gyerekek fungáltak; sorba kérdezte, hogy ki mennyit kapott. Rövidesen kiderült, hogy a 6 rendes gyerek a kiadott parancs ellenére osztozkodott.- Úgy látom, hogy ti - igy intézte szavait hozzánk a tanitó úr - megfeledkeztetek arról, a mit én tinektek meghagytam, nehogy tehát jövőre is hasonló feledékenységbe essetek, emlékeztető jelül megfene~74~
