Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

VIII. Jobb idők

resményéből küldött is néha pár forintot haza, ezeket a küldeményeket 1855-től kezdve végleg beszüntette. Igaz, hogy azután, mikor a Petro- vics-kertet kibéreltük, már a magunk emberségéből is meg tudtunk élni; s hova-tovább elfeledtük, hogy nekünk apánk is van. Azonban úgy 1858 elején egyszer csak itthon termett. Édes anyánk, a ki a vele való viszonyt már rég megszakította, nem fogadta el, és nem kívánt vele találkozni, kénytelen volt tehát a Kereszt utczai házunkban menedéket keresni. Megtudtuk, hogy nem látogatás czéljából jött meg, hanem a Dunagőzhajózási Társaság szolgálatából végleg elbocsájtották. Megtudtuk azt is, hogy kevéssel hazajövetele előtt az a szerencsétlenség érte, hogy éjnek idején az uszályhajónak nyitott magazinjába lebukott, és ezen esés alkalmával súlyos fejsebet kapott. Az igazgatóság fejsebéből ugyan kigyógyitotta, de gyógyultan szolgálati képtelenség vagy egyébb ok miatt - ezt nem tudtuk meg, - a szolgálatból elbocsájtotta. Ide haza aztán nem csinált semmit, nem nézett semmi kereset után, legtöbbnyi- re Gáspár bácsiék nyakán élősködött, míg a teljes züllés útjára térve 1859. július havában a városi kórházban meghalt.

Nem tudom, milyen hibák miatt jutott a lejtőre, mi okozhatta, hogy életenerzsiája oly korán összeroppanjon, hiszen 44 éves volt mindössze, mikor meghalt. A dolgot aligha szerette, mert akkor nem tűrte volna, hogy más tartsa el, hogy szükséget szenvedve nyomorogjon, lehet, hogy bizonyos fokig alkoholista volt, és idegrendszerét az ital megzavarta, tény, hogy édes anyámnak az élete vele együtt soha sem volt boldog, és mikor meghallotta, hogy meghalt - a mint mondá - egy kő esett le a szivéről és szívesen viselte a temetési költségeket. Tapasztalatlan gyermek lévén, s nem ismervén a szenvedélyek és fogyatkozások által ásott mélységeket, melyek a férj és nő között a válaszfalat mind áthatolhatatlanabbá teszik, én abban a nyomorgó emberben mégis az apát láttam, a kinek szomorú sorsán gyakran keseregtem, és ínségében Julcsa nénemmel együtt - a mikor csak lehetséges volt, meglátogattam,-69-