Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

VIII. Jobb idők

re azzal biztatott, no ne féljetek, majd alhattok télen. Hogy ez az erőfeszítés gyenge erőnket meghaladó és testi fejlődésünket megakasztó munka volt, azt nagyatyám is belátta, és intette édes anyánkat, hogy testi erőnkkel kíméletesebben bánjon. De hát a mi dolgunkban azért változás nem történt; mert a fokozódó anyagi eredmény inkább sarkallta édes anyánkat, hogy mindig többet-többet produkáljon.

Nem is maradt el a várt eredmény, mert édes anyám 1856-ban uj kertet fogadott fel a Csapó utczán: a Nyúli-kertet, és ezt birtokban tartotta 1871-ig, nagyatyám bekövetkezett haláláig. A Nyuli kertbe való áthelyezkedés igazán szerencsés vállalkozás volt. A Csapó utcza ugyanis egyik fő forgalmi vonala volt a városnak, s ehhez képest a termelt zöldséget nem kellett piaczra vinni, hanem a zöldséget egyszerűen csak a kert ajtóba kellett kitenni, ott aztán elkelt. Julcsa néném igen ügyes árusnőnek vált be. A vevőkkel szemben tanúsított előzékeny modora hamarosan állandó vevő közönséget teremtett. Mondanom sem kell, hogy a termelt zöldség első rendű volt, és igy még a vidéki közönség is - különösen a Csallóközből - oda szokott. Ettől kezdve megszűnt a kiáltó szükség, sőt bizonyos mérsékelt jólét lépett az eddigi nélkülözés helyére.

Anyagi helyzetünkkel mindenkép meg lehettünk elégedve, mert édes anyám rendkívüli szorgalma és takarékossága megteremtette a háztartáshoz szükséges eszközöket, minket is nagy megelégedéssel töltött el, mikor édes anyám megmutatta feljegyzéseit az árulás eredményéről, s midőn meggyőződtünk ezekből az adatokból, hogy a jó Isten munkánkat milyen szép eredménnyel áldotta meg.

De míg egyfelől a kívánt siker a csendes megelégedést váltotta ki belőlünk, ezt a megelégedést, sorsunknak jobbra fordulását nem élvezhettük zavartalanul, - és ennek épen édes apánk volt az oka. Már az eddig előadottakból is kitűnik, hogy nekünk csak névleg volt édes apánk, de rólunk való gondoskodását nem éreztük. Ha az 50-es évek elején ke-68-