Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XXVI. Komárom, végállomás

badulok meg a tanítóságtól, a mit kezdettől fogva csak ideiglenes átmeneti foglalkozásnak tekintettem.

Végre is az döntött, hogy a mérlegen az észokok az érzelmi okok előtt meghátráltak és én itthon maradtam tanítónak, és 1872. évi május 19-én- épen születése napján megkérdeztem az én kedves Pepikémtől,357 hogy akar-e feleségem lenni? Érzelmeink felől különben a nélkül, hogy erről valaha beszéltünk volna, - tisztában voltunk, tehát nem is vártam egyebet erre a kérdésre, mint azt, a mi bekövetkezett: hogy ő szemérmesen a keblemre simult, és kimondta az egész életre kiható igent.

Ennek az évnek a végén történt, hogy a városnál az aljegyzői állás megüresedett és engem erre az állásra Nagysasvári Sándor úr tudto- mon kívül felléptetett, az értekezletet is meglepte ez az elkésett bejelentés, mert a választás más napra volt kitűzve. Miután az eddigi egyedüli jelölt Farkas Géza a választókat már előzőleg informálta és magát ezek jó indulatába bekérte, nem volt csoda, - hiszen mást várni alig lehetett- hogy én nehány szóval a választáson kisebbségben maradtam.

A bukás után igy szólt hozzám Nagyvasvári Sándor:- No öcsém, most már ha felkötöttük a kolompot, hát menjünk tovább. Most már ki van jelölve az út, melyen haladni kell. Ön a maga képességeivel tanító nem maradhat. Önnek le kell tennie a jogi vizsgákat, s ha majd a jogvégzettségről szóló okmányt Ön a kezembe adja, biztosíthatom a legfényesebb sikerről.

Minthogy ez volt az egyedüli lehetőség, hogy a tanítói pályától szabaduljak, megfogadtam a jó tanácsot, és 1873. január első napjaiban Pápán termettem és beírattam magam jogásznak, - természetesen magán tanulónak. Megvettem a jogi könyveket és neki feküdtem a tanulásnak. Persze közben végeztem tanítói teendőimet is, sőt még egy pár magán órát is adtam. S minthogy nem volt semmi akadálya annak, hogy családot alapítsak, közben meg is házasodtam 1873. április 23-án.

357 Kis Jozefát vette feleségül.-288-