Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XXVI. Komárom, végállomás

Ezt az esztendőt nevezhetem életem legtermékenyebb esztendejének. Mert nem csak a családalapításnak egész életemre kiható nagy tényét hajtottam végre, hanem októberig leraktam a jogi vizsgákat mind a négy évfolyamról, és még ugyanez év deczember 23-án letettem a bírói vizsgát kitüntetéssel. No ezzel az eredménnyel magam is meg voltam elégedve, és átadtam magam a forszírozott erőmegfeszités után a jól eső nyugalomnak.

A szükséges qualificatiót tehát megszereztem és nemsokára vettem is hasznát; a mennyiben még ez év nyarán 1874. júliustól kezdve a királyi ügyészségnél joggyakornoki minőségben működtem 360 forint évi fizetéssel, még pedig Molnár Ádám királyi ügyész úr jóvoltából és elnézéséből olykép, hogy tanítói állásomat is megtarthattam és az ügyészségnél csak délelőtt 10-12-ig, délután 4-6-ig dolgoztam. Úgy, hogy most már nem voltam kénytelen többé privát tanítással vesződni, s a bevételem azért nem csökkent. - A helyzetem most már anyagilag elég tűrhető volt, de a tanítói pálya egyre nehezebbnek látszott, mert a mellett, hogy mindig nagyon népes osztályt vezettem, a beszéd nagyon kifárasztott és különösen délutánonként a hangom szinte elveszett, - és ha már egyébért nem, tisztán egészségi okokból vált sürgőssé, hogy a tanítói pályától megváljak.

Ez az idő szerencsémre nem sokáig váratott magára, most a városnál az aljegyzői állás ismét üresedésbe jött, melynek elnyerése végett a szükséges lépéseket most már magam is megtettem. Volt még két pályázó rajtam kívül, szinte jogvégzett fiatal emberek; de azért a pálmát egyhangú megválasztásom folytán én nyertem el 1875. év július 13-án. Ez a választás a vármegyeház nagytermében ment végbe, mert a városháza még épülőfélben volt, tehát gyűlések még itt nem voltak tarthatók.358

358 Az új kétemeletes, tűztoronnyal ellátott komáromi városházát 1875. december 28.án adták át.- 289 -