Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XXV. Utrecht, London, Gotha

lősöknek ahhoz a typusához tartozott, a kik a magyar konyhának külföldön becsületet akartak szerezni. Ezért vendéglője nagyon keresett volt, nemcsak a Berlinben elő magyarok látogatták, hanem a német sógorok is, ha egy kis hamisitatlan magyar borra szomjaztak.

Miután a berlini kiránduláson is szerencsésen átestünk, én búcsút mondtam Péternek, és mert Lipcsében való további tartózkodásomnak nem volt czélja, siettem haza felé, és az utat Lipcsétől Bécsig egy füst alatt tettem meg; a mozdony füstjétől és a becsapódó portól alaposan beszennyezve, melytől a jó nyári melegben egészen maszatossá lettem és alig vártam, hogy egy közeli vendéglőben kimosakodjam, és az egész éjszakai út fáradalmait (harmad osztályon nem nagyon kényelmesen utaztam) és álmatlanságát kissé kipihenjem.

Utam végén lévén, megnéztem a tárczám tartalmát, hogy mire telik még; s miután láttam, hogy még közel száz forintom van (elég jól gazdálkodtam a hollandusok pénzéből) vettem magamnak Bécsben egy fekete szalon- és egy hétköznapló öltözetet. Miután igy rendbe jöttem, másnap reggel a hajóval elindultam, jegyet azonban csak Pozsonyig váltottam.

Nem tudtam volna elhaladni Pozsony mellett a nélkül, hogy régi emlékeimet fel ne ujitsam. A Magyar Királynál megszállva, először is Vámosyékat látogattam meg. Vámosy akkor már nem élt, özvegye folytatta a mesterséget saját kis házában a Rikhárd utczában. A konyhába lépve, a tűzhely mellett épen Ilka forgalódott, a ki azóta a kis leányból viruló hajadon lett. (Daczára, hogy franczia nyelven köszöntettem be, és annyi idő alatt én belőlem is férfi lett, Ilka megismert, és mintha rokon lettem volna, meleg barátsággal fogadott. Nem sokára megjött Vámosyné is és - miután ott fogtak ebéden, ebéd alatt fel emlegettük a régi jó időket, sorra vettük, hogy a pozsonyi és komáromi közös ismerőseink közül kik vannak még életben és ezeknek, hogyan megy a dolguk.- 283 -