Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XXV. Utrecht, London, Gotha

látogatására Lipcsébe siettem. A viszontlátásnak mindketten rendkivül őröltünk, és alig győztünk egymás látásával bételni. Péteren nagyon látszott a gyönge német koszt, és ennek a kosztnak nemcsak a qualitása volt az, hanem különösen a silány adagja. Mikor az első ebédet nála ettem, szinte elcsodálkoztam, hogy lehetett ezen a koszton megélni. Minthogy a zsebemben még jó csomó pénz volt, azonnal ebéd után elvittem Pétert az Eszterházi-pinczébe, a hol aztán igazán megebédeltünk. Beszélgetés közben megtudtam Pétertől, hogy neki junius vége előtt nem lehet haza jőni. Abban állapodtunk tehát meg, hogy megnézzük Berlint - ha már itt vagyunk a szomszédságában. Jegyhez épen olcsón jutottunk. A vasútállomáson egy kalauz épen két Berlinbe szóló jegyet árult, mely visszautazásra is szólt, minthogy azonban az illetők nem utaztak vissza, a jegyeket potom áron eladták. A kalauz élelmessége folytán nemcsak olcsón jutottunk mi is jegyhez, hanem még másod osztályon is utaztunk.

Berlinbe érkezve, ebéd után megnéztük a hires anatómiai múzeumot, de én nem tudtam végig nézni ezt a kemény gyomornak való gyűjteményt, mert a fejem a látottaktól szédülni kezdett. Négy napig időztünk Berlinben, s megnéztünk minden nézni valót. Legjobban imponáltak nekünk az uj muzeum lépcsőházában Kaulbachnak falfestményei és a nagyon gazdag állatkert. És hogy annyi idő után végre egy kis magyar koszthoz is jussunk, felkerestük Rimanóczy magyar vendéglőjét. Itt már mihelyt a helyiségbe beléptünk, egy kis magyar levegő csapott meg bennünket; a falakon mindenütt magyar tárgyú képek függtek, és a mint helyet foglaltunk, az éttermen egy 6 évesnek látszó kis lány fut keresztül és futtában a mi fülünknek olyan jól eső magyar nyelven ezt csicsergi:- Anyácskám, legyen szives az ollót ide adni.

Azonnal otthon éreztük magunkat. Rendeltünk jó gulyáshust és túrós csuszát, ittunk mellé jó neszmelyit. Rimanóczy a magyar vendég- 282 -