Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XVII. Második pozsonyi évem

Pozsonyi diákságom roppant egyhangúságába az elmúlt unalmas tél nem hozott semmi változást, mentem nap-nap után a kötelesség szigo­rúan kimért utján. Mikor elkövetkeztek a napfényes idők, mégis köny- nyebben teltek a napjaim, mert a derült napok mégis hoztak egy kis változást. A szabad délutánonként kirándultam a hegyek közé az úgynevezett „Batzen häusli”-hoz (ma bimbóházaknak nevezik). A diá­kok közül többen jártak ide, s néha a kuglizóban szórakoztak. Egy dél­után szintén ott voltam, mikor az a mulatságos eset történt, hogy a kuglizóba éppen akkor jött oda, szinte észrevétlenül, Bothás Dániel161 számtan tanárunk, mikor Kresma Jancsi osztálytársam (tót fiú) elhajít­ván a golyót, s lesve az eredményt, nagy diadallal felkiáltott:- Pety padló (ötöt dobtam).162- No, ez szép dobás volt Kresma - szólt oda az előtérbe lépő tanár - azt látom, hogy ezt érted -, de aztán nem akarva tovább zavarni a mu­161 Bothás Dániel számtantanár életrajza feltáratlan. 162 Szó szerint: öt esett le. 176­6. kép Pozsony látképe (VU1862)

Next

/
Oldalképek
Tartalom