Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XVII. Második pozsonyi évem

latságot, mosolyogva ott hagyott bennünket. Másnap a Kresmát számtan órán kihívja a tanár felelni.- No, Kresma lássuk, hát ehhez értesz-e úgy, mint a kuglihoz! Persze, hogy a különben is gyönge diák, a mint a tanár szorongatni kezdte, mindig zavarosabb feleleteket adott, utóbb meg teljesen elállt a vize. Nézi egy darabig a tanár a megnémult diákot, aztán ezzel a gúnyos megjegyzéssel, mellyel a tegnapi kuglizásra czélzott, - bocsájtotta helyre:- Elmehetsz, seszt padló (hatot dobtam)l63 164, látod, én is tudok kuglizni.

A 6-os jegy volt a secunda. Az 5-ös jegy alig kielégítő, még ezzel valahogy boldogult a diák. Az 1-es kitűnő, 2-es jeles, 3-as jó, 4-es kielégítő.

Mikor beköszöntött a szép május hónap, zöld gallyakkal és orgona virággal feldíszítettük a tantermet és nagy betűkkel felirtuk a fekete táblára: Rogamus Majales!'64 Összebeszélés folytán ezt minden osztály igy cselekedte. A tanárok ilyen formán az ifjúság hangulatáról meggyőző tájékozást szerezvén, a megnyilvánult közohajnak eleget teendő: kitűzték a majális napját. Kirándulási helyül a Vaskutacska (Eisen- bründl) regényes völgyét jelölték meg. Nincs és nem is volt az egész iskolai év alatt olyan jubilaris nap, a mely elé annyi örömteljes vágyakozással tekintettünk volna, mint a majális. Ez a nap volt az, melyen önfeledten engedhettük át magunkat a mulatozásnak, a melyen a tanárokkal, a kik szintén velünk együtt mulattak, szabad volt megtorlás nélkül bizalmaskodni, és a goromba igazságokat szemükbe megmondani.

Érthető tehát, ha a kitűzött majális napját ezúttal is izgatottan vártuk. Előtte való nap elláttuk magunkat koszttal, mert a számunkra ott

163 Szószerint: hat esett le.

164 Majálist kérünk! (latin)