Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XVII. Második pozsonyi évem

lódva, de a reménység, hogy most az egyszer jó helyre telepedtünk, megadta mégis azt az elevenséget, hogy a tűzhelyen már sistergő vacsorát türelemmel bevárjuk. Nem véletlenül, hanem szándékosan kerestük fel a református lelkészlakot, mert a pap: Farkas Benő nagybátyámnak tanuló társa volt, és nagyatyám házánál sokszor megfordult, jól ismerte édes anyámat is, és ez elég jogczim volt arra, hogy bennünket szívesen fogadjon.

A pap ekkor még nőtlen ember volt, de azért háztartást vezetett, s minthogy éppen tegnap volt a háznál disznóölés, bő részünk volt a magyaros disznótorban, melynek clouja a friss töpörtyűs túrós csusza volt. Uramfia! Micsoda végletek találkoztak itt. A tegnapi koszt és a mostani kanaáni bőség! Sajnos, csakhamar eltöltődtünk. Egyikünk sem szenvedett gyomortágulásban, sőt a szigorú böjtök a legkisebb térimére összezsugorították azt, és szinte sírni szerettünk volna, hogy most nem tudunk enni, mikor volna mit.

Benő bátyánk nagyon figyelmes volt irántunk és jókor megvetette az ágyakat, és bennünket feküdni küldött, tudva azt, hogy reggel jókor akarunk indulni. Micsoda gyönyörűség volt az! Kibékült gyomorral finom pelyhes ágyban aludni. De el is aludtunk ám ringatás nélkül, úgy aludtunk, hogy még álmodni sem értünk rá.

Másnap reggel finom és bő reggeli után búcsút veszünk. Benő bátyánk ki kisér bennünket, itt újra elbúcsúzunk és indulni akarunk.- No persze, csak nem akartok gyalog menni - szólt mosolyogva - nézzétek, éppen az ajtó előtt áll egy szán. Ez a bácsi majd bevisz benneteket Komáromba. No, csak üljetek fel, mindegyitek számára tetettem fel szűrt is, hogy a vékony bagázsiában meg ne fázzatok.

Jó Benő bácsi, de jó szived volt, hogy örömet okozott ez neked, vagy talán te még jobban örültél, hogy ily bőségesen minden jóval elláthattál minket! Áldja meg az Isten haló poraidat is!- 173 -