Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XVII. Második pozsonyi évem

rándozás nekem nagyon jól esett. A mi osztályunk a második emelet egy szeglet termében volt, honnét a Szél utcza nyílására igen jól le lehetett látni. Itt haladt át minden reggel Vilma is, valami felsőbb leányiskolába járt. Itt az ablakon át lestem meg reggelenként, mikor az iskolába ment, és ha megláthattam, boldogan mentem a helyemre.

Sokáig, évekig elkísért ez a vonzalom a nélkül, hogy ahhoz a leányhoz valaha szóltam volna, ő bizonyosan nem is tudott róla. Úgy magamban rejtve táplálgattam ezt a gyerekkori szerelmet a nélkül, hogy erről valaha valakinek szóltam volna. Minden szenvedély nélkül, szelíden vonult át lelkemen ez az érzelem, és soha a kötelesség komoly teljesítésében meg nem zavart, s a teljes passzivitásban merült ki. De jól esik még most is reá gondolnom, mert annak átérzése engem boldogított.

A szegényes diákéletbe lassanként bele szoktam. Egészséges gyomrom ugyan sokszor lázadozott, hogy se reggeli, se vacsora nem járt ki neki, de hát ezen úgy próbáltam segíteni, hogy pipát vettem, s a gyomromat, ha nagyon korgott, ezzel próbáltam elbolondítani, de ez is keserves mulatság volt, mert nehezen tanultam bele, és nehezen vártam a karácsonyt. Bár nem biztattam magam azzal, hogy az ünnepekre haza megyek, hiszen már nem járt a hajó, vasút meg csak Újvárig visz.

Kezdtem bele nyugodni abba, hogy itt fogok gubbasztani a karácsonyi szünidőben is, midőn a vacatio előtt 3 nappal beállít hozzám Virág Lajos156, leendő sógorom. No, hogy nem voltam elragadtatva a látásán, annyi bizonyos, elhanyagolt állapotban volt, és igazi vándorló legénynek nézett ki. Előadta, hogy Sopronból jött gyalog, és most haza igyekszik Komáromba. Nem kapott munkát, mindenéből kiköltekezett és most azért keresett fel engemet, hogy a bajából segítsem ki, és adjak neki úti költséget. Ez a kérés olyan komikus volt, hogy meg nem állhattam nevetés nélkül. Én segítsem ki őt! Én, a ki magam is szegényebb vagyok a templom egerénél!

156 Virág Lajos, Kacz Lajos sógora, Terézia nevű nénjének a férje.- 169 -