Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)
XVI. Helyzetem a Prochazka családban
irányába gavallériámat, a zsebkendőbe szedett málnát és szamóczát egy kecses meghajlással átadtam neki, kérve őt, hogy fogadja el tőlem gyöngéd figyelmem tanujeleként. Ez volt első kísérletem a női szív meghódítására. A kis hölgy átvette a zsebkendőt s a következő pillanatban egész tartalmát a földre szórta, a gyönyörű eper és málnaszemek ott hemperegtek a porban.- Fújja föl - szólt a kis durczás visszaadva üres zsebkendőmet - azt hiszi, hogy megkívántam, annyit ehetek mindig, amennyit akarok, nem szorultam a magáéra! Ez az első debut-m a nőhódítás terén hát rosszul sikerült, szignatú- rája volt az a közel jövőben e téren engem ért balsikereknek, mert hiába szereztem az iskolában annyi kitűnő kalkulust, a nőkkel szemben mindig beszekundáztam, velük szemben az utolsó mamlasz is lefőzött. A kisasszonynak váratlan és meglepő akcziója után az arczomon megjelenő pir, melyet sértett hiúságom festett oda, csakhamar eltűnt, mert Bóday Géza (szinte cseregyerek - igmándi fiú) jött oda hozzánk és dicsekedve beszélte el, hogy tegnap az erdőben egy öl hosszú kígyót vert agyon, és botjára csavarva hozta haza, s miután azt hallotta, hogy a patikában a kigyóhájat megveszik, beállított a botra csavart kígyóval a patikába, s azt megvételre felajánlotta.- No, de hallottatok már ilyet - folytatta elbeszélését - az a goromba patikárus kígyóstul együtt majd ki dobott, azt mondta, hogy menjek a pokolba, én aztán a kígyót beledobtam a patakba, pedig nem hazudok, egy rőfnél hosszabb volt a kígyó! A Géza barátunk kalandján jól mulattunk, és én egészen elfelejtettem a lovagi fellépésemen esett csorbát, mert időközben az ebéd ideje is elérkezett, és bennünket ebédelni hívtak. Az asztalnál úgy helyezkedtünk el, hogy én valahogy a kis durczás mellé ne kerüljek, mert őszintén nehezteltem rá, tán még jobban azért, mert a Kemenczki Józsival, a ki mellette ült, folyton vigyorogtak. A pompás ebédnél újságot is ettem,- 162 -
