Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XVII. Második pozsonyi évem

egy pecsenyénél vendéglátó asszonyunk kijelentette, hogy az szarvas- hús. A jó ebéd után azonban nem sok időnk maradt az emésztésre, mert nekünk vissza kellett sietnünk Pozsonyba, természetesen szintén gyalog. Miután a szives vendéglátást illendően megköszöntük, elbúcsúztunk a családtól. Péter egy jó darabig elkísért bennünket, aztán egymástól meleg ölelés után elválva, ketten bandokoltunk ugyanazon utón vissza, vasúton - gyalog.

Itt megemlítem, hogy az a kis durczás leány, a kiről itt megemlékeztem, később Gabel tatai járásbíró154 felesége lett, s Ilonka leányommal összeismerkedvén, miután kitudódott, hogy neki Kiss Péter nagybátyja volt, örömmel állapította meg, hogy a Péter náluk volt egykor cserében, és igy neki a Péter csere testvére volt. íme, a véletlen annyi évek múltán miképp újítja fel az eltemetett emlékeket.

XVII.

Második pozsonyi évem

Mielőtt az első befejezése után Pozsonyból eljöttem, tüzetes infor- matiot szereztem azokról a kiadásokról, melyeket viselni kell azoknak a diákoknak, a kik nem cserében vannak, hanem szállásért és kosztért külön fizetnek. A számítás eredménye nem volt lehangoló, s joggal remélhettem, hogy édes anyám ezeket a költségeket megbirja. A köztartás (alumneum) egész évi díja 27 forint volt. Igaz, hogy ezért csak ebéd dukált - vacsora és reggeli a diákoknak külön gondja volt. Egy

154 Gabel, a hírlapokban Gábel 1890-ben már tatai járásbíró volt. Felesége és Georgine lánya gyakran megfordultak az esztergomi bálokban. A család bánatára Georgine, Balkay Béláné 25 évesen, házassága második évében váratlanul elhunyt, haláláról az esztergomi sajtó is beszámolt. - Nyári vigalmak. = EV 12 (1890) 64. sz. (augusztus 10.) 3., Halálozások. = Uo. 18 (1896) 3. sz. (január 9.) 4.- 163 -