Hudi József: A dunántúli nemesi községek statútumai a XVII–XIX. századból (Veszprém, 1999)
A nemesi községek szervezete és működése a XVII–XIX. században
4 a királyi Magyarország, illetve Erdély területére, ahonnan a felszabadító háborúk lezárultával csak egy részük tért vissza eredeti lakóhelyére.8 A visszatelepülést és a birtokjog érvényesítését a Habsburg udvar gazdaságpolitikája is nehezítette, hiszen az uralkodó a töröktől újonnan visszaszerzett területeket kincstári tulajdonnak tekintette. Egy részét kedvenc híveinek adományozta, míg a birtokjogot igazoló régi tulajdonosoktól fegyverváltság címén megváltási díjat szedetett9 Az egytelkes nemesi falvak történeti folyamatosságáról elsősorban a dunántúli (közelebbről az észak- és nyugat-dunántúli), a felvidéki, s kisebb részt az erdélyi vármegyében beszélhetünk. Az oszmán hódítás leginkább az Alföld középkori településszerkezetét alakította át.10 Az elmúlt két évtizedben végzett, s mára kiterebélyesedett kutatások szerint a curialista nemesek községi önkormányzata - a XVI-XVII. századi előzmények után — a XVIII. század közepére szilárdult meg Magyarországon. Az elkülönült elöljáróság (bíró, esküdtek), mint a faluközösség jogi képviselője a XVIII. század második harmadában már a vizsgált Baranya, Heves, Vas, Veszprém és Zala vármegyében, a nemesi falvak többségében kimutatható.11 A XVIII. században hasonló fejlődés mutatható ki Bars, Bihar, Borsod, Fejér, Gömör, Nógrád, Somogy, Sopron, Szabolcs és Szatmár vármegyében is.12 Az ország közepes nagyságú, de fejlettebb megyéi közé Veszprém vármegyében a XV. század végén 36 curialista települést vettek számba - ezek többsége 1848-ig megtartotta kiváltságos jogállását.13 Hasonló a helyzet az észak- és nyugatdunántúli (Esztergom, Győr, Sopron, Vas, Zala) megyékkel. A török által tartósan megszállt területeken (Baranya, Somogy, Tolna, Fejér vm.) azonban a nemesi közösségeknek csak töredéke tudott újjászerveződni a XVIII. században. Baranyában egy (Magyarszentkírály), Somogybán öt (Nagyszakácsi, Nemesdéd, Nemeskisfalud, Nemesvid, Pátró) nemesi községet találunk, Fejér és Tolna megyében csak közbirtokosságok (pl. Aba, Baracska, Dunaszentgyörgy stb.) alakultak ki. A dunántúli megyékben így is több száz, országosan ezernél több (1720-ban 1200) nemes község, ezenfelül számtalan közbirtokosság működött a jobbágyfelszabadítás előtti korszakban. A Habsburg udvar magyarországi birtokpolitikájáról NAGY 1971. 23—13. A dunántúli megyék nemesi migrációjáról GLÓSZ 1991. 8—13. HUDI 1986. 99-109. 9 NAGY 1971. 23. 10 Maksay Ferenc településtörténeti munkája (MAKSAY 1971) foglalkozik a nemesi községek településrendjével is, de azokról máig nem készült önálló településföldrajzi tanulmány, amely számszerűen kimutatná, hogy a közép- és újkorban hol éltek zárt tömbben, ill. elszórtan curialis nemesek, s ezen települések között milyen történeti összefüggések mutathatók ki. Megjegyezzük, hogy a nemesi község Németországban ismeretlen fogalom volt. 11 Baranyáról HAAS 1845. és ÓDOR 1989., Hevesről ALSÓ 1928., SOÓS 1975. és TÖRÖK 1989. Vas megyéről BENCZIK 1993. Veszprém megyéről saját tanulmányaim, továbbá ILA— KOVACSICS 1964., MAGYAR 1984. Zala megyéről CSERJÉSI 1937., 1939., DEGRÉ 1976., KOVACSICS 1991., KOVACSICS-ILA 1988. és HALÁSZ 1987., 1994. Degré Alajos Zalán kívül a többi megyét is áttekintette, a nemesi községekről írott dolgozata alapvető jelentőségű a téma kutatói számára. A főként dunántúli kisnemesí családok fennmaradt levéltárait ismertette BAÁN 1942-45. 12 Barsról RÉVAY 1942., Biharról RETTEGI 1971., Borsodról BARSI-TÓTH 1989., Fejér megyéről DEGRÉ 1980., Gömörről LAJOS 1979., Győr megyéről DOMINKOVITS 1991., 1992., Nógrádról PÁLMÁNY 1993., 1994. Pest megyéről HORVÁTH 1982. Somogy megyéről KANYAR 1989. Sopron megyéről DOMINKOVITS 1994b., HORVÁTH 1976., KISS 1973a., 1973b., SOÓS 1937., 1941. Szabolcs megyéről LÁCZAY 1979., Szatmárról KÁVÁSSY 1985., 1989. 13 Az 1488. évi dícalis conscriptiot elemzés kíséretében kiadta SOLYMOSI 1984., a községszervezet kialakulását tárgyalja HUDI 1991b.
