Hudi József: A dunántúli nemesi községek statútumai a XVII–XIX. századból (Veszprém, 1999)

II. A vármegyék nemesi községekre vonatkozó szabályrendeletei

113 a közgyűlés elé. A deputáció ténykedését részletesen nem ismerjük, csupán a vég­eredményt. 1818. június 8-án a Szombathelyen megtartott megyegyűlés elfogadta a rendtartást, melyet ugyanezen a napon az andrásfaiak is magukra nézve kötelezőnek elismertek.606 607 Foglalattya azon punctumoknak, mellyeket T[ekintetes] N[emes] Vas Vármegye a maga kerületében foglaltt nemes, és rész szerint nemtelen birtokosok­ból álló községeknek rendtar tására ki szabott. Úgymint: Először: Mivel a jó rendtartás mintegy lelke a dolgoknak, ellenben pedig a rendet­lenség gyakortább leg ros(s)zabb következéseket nemzeni szokott, a végett minden nemes, és nemtelen községet magában foglaló helységben légyen a nemesek részé­ről egy öreg eskütt, a nemtelenek közül pedig egy bíró, kik közül eggyik tsupán a nemesseket illető dolgokban tsak magokat a nemesseket, a másik ellenben a nemte­leneket különössen illető dolgokban egyedül a nemteleneket, s mind a két; a nemes, és nemtelen tudniillik, köz jót illető dolgokban pedig mint az nemes, mint pedig nemtelen birtokosokat, ide értvén a jobbágyokat, zselléreket, a kiknek nevében vagy maga a földesúr személlyé szerént, vagy rendelendő embere által meg jelenni tar­tozik, öszve hívják, a gyülekezetnek okát kiterjesszék, és arrul mit rendelni, vagy miképp azt véghez vinni kellessék, közös tanátskozással el végezzék, és a mi köz akarattal el végeztetik, azt ki mind meg tartani, mind pedig a lett végzés szerint véghez vinni, s vitetni köteles legyen. Szükséges pedig Másodszor: Az ollyatin végzésnek tökéletességére, hogy nem tsak némellyek /kik tudniillik talán mások boszontására; és egymás gyűlölségére inkább, hogy sem a köz jó elől mozdéttására tzéloznak/, hanem a mennyire lehetséges, mindnyájon, főképpen pedig sz első birtokosok, (ám)bátor azok a helységben nem laknának is, az illy távullakők007 mindazonáltal az helységben lévő embereik által annak idejé­ben a köz jót illető dolgoknál tudósíttassanak, s azoknak az ollyasrul való akarattyok hozzájárulása is meg szereztessék, mert ellenkező esetre minden végzé­seik, és tetteik, nem mint az egész községnek tselekedetei, hanem mint némelly különös birtokosnak tettei, akár mi jurisdictio előtt is úgy fognak tartani. És ezért Harmadszor: Hogy minden közönséges jusnak megtartását, és mások ellen való védel- mezését magában foglaló dolgokban minden birtokosoknak, de leginkább a többek­kel bíróknak szándékjokat és akarattyokat annál is inkább ki lehessen venni, s ta­nulni, az öreg eskütt, és a falu bírája lajstromot tartsanak, mellyben az egyetértők­nek neveik béirattassanak, és ne légyen akármit is másként végben vinni, és elkö­vetni szabad, ha tsak azt a birtokosoknak, és ezek köztt különösen a főbbeknek nagyobb száma egy érteleimnél el nem végzi, ellenkező esetre pedig, ha valaki által ollyas, melly közz akaratul nem végeztetett, véghez vitetnék, azt tsak különös, és nem község által tetetett sérelmek tartassék, s a megsértődött fél sérelmét, mint különös sértőjén, keresheti is. ou° Az andrásfai esetre vö.: VaMI. IV. A.l. a. Vas vármegye nemesi kis- és közgyűlési jegyző­könyve 1818. No. 287. (1818. február 27-i kisgyűlés), 1818. No. 522. (1818. június 8-i közgyű­lés), uo. IV. A.l. b. Vas vármegye nemesi kis- és közgyűlésének iratai 1818:522. 607 Eredetileg: távul-lakók; a kötőjeles szószerkezeteket mai helyesírás szerint írtuk át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom