Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

HERMANN István: Adalékok a pápai céhek működéséhez a XVI-XVII. században

A faipari szakmák differenciálódása folytán az ácsok és molnárok (malomácsok) is fával dolgozó iparosok lévén, sok asztalos munkát el tudtak volna végezni, azonban kölcsönösen tilos volt egymás mesterségének gyakorlása, szigorú büntetés terhe alatt, v

A korábban szinte teljesen reformált vallású Pápa város az Esterházyak tevékenysége után nagyobbrészt katolikussá lett az 1660-as évek második felében. Ennek eredményeként a céhleveleket ismét meg kellett újítani.42 Amikor ezt megtették a korábban meglévő pontokhoz általában még négyet csatolt a földesúr a katolikus vallás hitéletének szervezeti erősítésére. Nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy ellenőrizhető szervezett formában bevonja a katolikus vallási életbe a városban anyagi és bizonyos tekintetben szellemi vezető szerepet játszó céhmestereket. így történt ez a sokszor idézett pápai asztalos céhlevél földesúri bemutatása, jóváhagyása után is.43 * 41 * 43

det és himpelereket bé hozván magoknál himpelérketetny akarnák az ollyatén himpellérek, az Magistratus hírével és akarrattyával, segécségével el tiltassanak és az művszerek el vetetvén az Czéhben el adassák, és az ára az Czéh Ládájában tetessék. Az himpelér is az Magistratus kezéhez adatván, annak akarattya szerént megh büntettessék.” Uo. 11. art.

41 Uo.

42 „Vtolszor, mivel ezen Czéh mostanában ujult megh, senki az Mesterek közül edgyik a’ másiknak mesterségeket szemire ne hánnya Eötven Pénz birságh alatt” Uo. megerősítés 1678-ból.

43 Mint korábban említettem a céhlevelek megerősítésében többször szerepelt a város hatósága a bíró vezetésével, a városi jegyző közreműködése által. Erre az XVII. század második felében soha nem került sor, nyilván a vallási kérdések szerepének erősödése, a céhes szervezeti élet fokozottabb ellenőrzés alá vonása miatt. Hiszen a magistrátus tagjainak többsége a város iparos rétegéből került ki, akik zöme korábban szintén református vallású volt.

„Elsőben, mivel minden dolognak feje az Isteni tisztelet, mellyen kívül a’kijár nagy ostort és átkot várhot magára, kivánnyuk hogy kicsintül fogva nagyig az igaz Romaj Annya Szent egyházat profitállya, ezen hitben is éllyen és ez után ezen Czéh ne merészeljen senkit is az Romaj Annya Szent egyháziul el idegenetteket incorporálnj és az Czéhben be vennyi.

Mcisodszor az Boldogságos Szeplőtelen Szűz Mária Istennek Annya, a’ vagy más mennyei Szentek ellen egy tiszteletlen szót se merészellen szollany, valakik ollyanok találtatnak mint a’féle káromkodokat büntetés alá vészük.

Harmadszor, az Vr napi Processioban minden Mester tartozik jelen lenny és az Processioban zászlojok és illendő Musikájok lévén, ének szóval ajitatossan viselvén magokat tartozzanak az Papot Szent Egyházban bé késérny az ki el mulattya közülök harmincz három Pénz birsághja, mely Czéhbéli közönséges jóra forditassék.

Ezen Czéhbéli Mestereknek Czéh Mestere minden Esztendőben Szent Joseph napján Mestereket öszve gyüjcse és azon nap énekes Misét mondattassanak, Istennek hálákot adván, ...s minden Mester égő gyertyával jelen legyen és az offertoriumra mennyen, harmincz három Pénz büntetés alatt, mely Czéhre fordittassék, ha penighlen közönségessen el mulatnák tizen két forint legyen büntetéssek, mely Pap által Istennek tisztességére-69-